Előszó
Nem könnyű a szerzőt bemutatni. Az elmúlt évtizedek során megismertük közgazdász-szakírói tevékenységét, gazdagította az anyagellátás szakirodalmát, folyóiratok szerkesztésében vett részt - egy...
Tovább
Előszó
Nem könnyű a szerzőt bemutatni. Az elmúlt évtizedek során megismertük közgazdász-szakírói tevékenységét, gazdagította az anyagellátás szakirodalmát, folyóiratok szerkesztésében vett részt - egy emberöltőn át volt a Gyógyszerészet technikai szerkesztője -, hatalmas munkát végzett Vidovszky Béla festőművészünk életének és alkotásainak kutatásában (amelyről páratlanul gazdag anyagot tett le az MNG dokumentumtárába), szakmai tapasztalatait a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban kamatoztatja, lelkes híve az eszperantónak, s ennek révén a népek megkülönböztetés nélküli barátságának - s most, a 70. születésnapja alkalmából ezekkel a versekkel örvendezteti meg barátait, tisztelőit.
Nem tisztem, hogy a versek irodalmi értékeit mérlegre tegyem, de azt meg tudom állapítani, hogy ezek az írások egy mélyen érző, tisztességesen gondolkodó, szépen élő embert mutatnak be. A hitvesi szeretet, a szülők, a testvérek emlékének tisztelete, a hit erejéből származó tiszta lélek, a komolyan gondolkodó ember képe tárul elénk a sorokból.
Napjaink zajos világába, az egymást is eltaposó rohanásban, anyagi gondokban gyötrődve, a politikai zűrzavartól aggódva, szellemi felfrissülést hoznak a szerzőnek az erőltetett moderneskedést messze elkerülő, magyarázatokat nem igénylő, tiszta, szép versei, rímei.
Láng Miklós 1919. november 14-én Békéscsabán született. 1952 óta él a fővárosban. 1978-ban ment nyugdíjba, de azóta is kiveszi a részét mind a szerkesztés, mind a kutatás munkájából, s tevékeny tajga a Budapesti Művészetbarátok Egyesületének is.
Vissza