Előszó
Részlet a könyvből:
FARKAS IVÁN MAGYAR-TÖRTÉNELEM SZAKOS TANÁR PETŐFI GENREKÉPEI" CÍMŰ TANULMÁNYÁNAK EGY RÉSZLETÉT:
Hogy Petőfi olyan sokféle embert, olyan hitelesen ábrázolt verseiben, az talán azzal magyarázható, hogy sokféle embert ismert. Gyermekkorának vándorlásai, azon kívül, hogy életreszóló, döntő tapasztalatokkal gazdagították, megismertették vele az embert, a maga általános, de egyben sajátosan magyar értelmében is. A gyermek jó megfigyelő. Az érett Petőfi is az. Megfigyeli a magyar nép életének legjellegzetesebb mozzanatait. Szemét nem kerüli el semmi apróság. Ez az éles megfigyelőtehetség gyümölcsözik a genreműfajban. „A nép egymás között: ez a gyűjtőcím summázhatná legjobban a genre-képek bemutatta emberi viszonyokat."1 Azaz a költő verseiből szinte rekonstruálni lehet a nép érzésvilágát, azt a világot, ami csak az egymással való érintkezéskor tárul fel. - idegennek soha. És épp ez az, ami klasszikus ebben a költészetben. Rengeteg olyan intimitás van benne, amit csak a nép igaz szeretetében feloldódó költői lélek, a zseni tud felfogni.
A költőt elsősorban a furcsa típusok érdeklik. Először mulat rajtuk, aztán vizsgálja, majd megérti őket. Ez a megértés nyomja rá aztán bélyegét a genreképekre. Horváth János említi, hogy már Selmecen egy ilyen furcsa típussal lakott együtt, és ez fogékony lelke érdeklődését nem kis mértékben felkeltette. Érdeklődése különösen a részegek iránt nagy. Mulat rajtuk, de példájukat nem követi. (Legalább is az életben nem.) Már a Horváth által említett „Üti jegyzetekben" is szerepel egy ilyen részeg genrefigura - prózában. Jellemzésében azonban már minden benne van, ami a lírai genreképekben megtalálható, csak éppen nem lírai. 1844-ből való a Helység kalapácsa. Petőfi szinte a genrefigurák egész raját vonultatja fel benne. Harangláb, Fejenagy, Bagarja, Csepü Palkó, Erzsók asszony, mind megannyi mulatságos emberi arc. - De nemcsak ebben, hanem későbbi elbeszélő költeményeiben is előszeretettel vonultat fel genrealakokat. Szép példa erre az „Apostol"-ban a részeg ember, aki a kocsmából jövet megbotlik az ott elhelyezett pólyán.
,,Az a küszöb nőtt tennap óta,
Úgymond, "tennap nem volt ilyen magas,
Ha ily magas lett volna, tennap is
Meg kellett volna botlanom,
De én tennap meg nem botlottam,
Pedig nem ittam kevesebbet, mint ma,
Mert én rendes, pontos vagyok,
Minden nap egyformán iszom."
Vissza