Az ősember

Előszó

E könyv harmadik fejezetében, az emberi állati eredetét bizonyító csökevényes szervek során szó van a vakbél féregnyúlványáról.
Az embernek ez a sorvadó szerve jó húsz évvel ezelőtt ágynak döntött egy kis diákot. Dél-Magyarország dunamenti végvárának, Pancsova gimnáziumának negyedik osztályában faragta a padot 1904-ben az említett kis diák, aki máig is hálásan gondol szülővárosa polgári leányiskolájának igazgatónőjére, mert kosárszám bocsátotta a krízis múltával rendelkezésére a Természettudományi Közlöny köteteit, az elsőtől az akkor megjelent utolsó füzetig.
Kerek egy hónapig egyebet sem tett e sorok írója - mert ő volt az appendicitisben megbetegedett kis diák -, mint kivonatolta a Közlöny tartalmas köteteit, elsősorban is Herman Ottónak e folyóirat hasábjain megjelent örökszép írásait.
Ott és akkor szerettem én meg Herman Ottó könyveit, sokoldalú érdeklődését, átfogó gondolatait. Ennek a véletlennek köszönhetem, hogy amikor a sors a déli végekről Budapest egyetemére vetett, utat nyertem az utolsó magyar polihisztorhoz, akinek egyénisége, munkája és állásfoglalása annyira érdekelt, hogy mindazokon a területeken tájékozódni iparkodtam, amelyekbe magyar lángelméje belevágott.
Így és ezért kellett - lelki szükségből - nyomon követnem Herman Ottó egyik legszebb tudományos eredményének diadalútját, amelynek során kimutatta, hogy a jégkorszak ősembere hazánk földjén is élt.
Mint a Herman Ottó alapította Madártani Intézet munkatársa, e sorok írójának is jutott parányi rész az idevágó rendszeres barlangkutatás feladatából: a barlangok kövült madármaradványainak feldolgozása. Ez a részletkutatás vezetett el az ősélettudomány mezejére is, amely idestova másfél évtizede foglalkoztat.
Ilyen előzmények után ért 1925 őszén a Dante kiadóvállalat felszólítása: foglalnám össze a magyar nagyközönség számára az ősemberre vonatkozó mai ismereteinket. A felszólítás nem ért a feladatra felkészülve, de azért teljesen tájékozatlanul sem ért. Éppen az itt vázolt körülményeknek köszönöm hogy évek óta figyelemmel kísértem az ősembertudomány haladását, igaz, inkább az érdeklődő laikus, mint a szakember kíváncsiságával. Egy-két rokontárgyú írásomnak nem éppen kedvezőtlen fogadtatása és a kiadóvállalat határt nem ismerő áldozatkézsége pillanatnyi habozás után felbátorították a megbízás elfogadására.
A Dante kiadóvállalat érdeme, hogy ez a könyv a magyar természettudományi irodalomban szokatlanul gazdag illusztrációs anyaggal kerülhetett ki a sajtó alól. Nemcsak az ősembertudománynak és rokontudományainak az utolsó évtizedben megjelent s nálunk jórészt ismeretlen klasszikus standard munkáit, Burkitt, Macalister, Obermaier, Osborn, Werth új kézikönyveit és az irodalmi függelékben felsorolt többi munkát bocsátotta rendelkezésemre, de áldozatot nem kímélve, megszerezte sok, nálunk csak hírből ismert eredeti rekonstrukció sokszorosítási jogát is.
A magyar ősemberbúvárok közül Kormos Tivadarnak köszönöm e könyv hat fejezetét, a jégkorszaknak eredeti kutatásain alapuló összefoglaló ismertetését és az ősember életéből merített biológiai képek szép sorozatát. Pongrácz Sándor nagy hálára kötelezett könyvem korrektúráinak figyelmes átnézésével, Bartucz Lajossal együtt sok értékes tanáccsal egészítve ki az eredeti kézirat hiányait.
A külföldi szaktársak közül köszönettel tartozom Edgar Dacqué müncheni egyetemi tanárnak a jégkorszak nagy térképének közlési jogáért, Eugen Dubois egyetemi tanárnak, a Pithecanthropus felfedezőjének, korszakos jelentőségű lelete jó fényképeiért. W. Freudenberg karsruhei egyetemi tanár Heidelberg ősemberéről készített szobrának képét, Hans Friedenthal berlini egyetemi tanár a neandervölgyi emberről szóló rekonstrukcióit bocsátotta szíves készséggel rendelkezésemre, Ottó Hauser, a francia és német föld ősemberének szerencséskezű búvára jó fényképfelvételekkel sietett segítségemre. W. Salomon egyetemi tanárnak a heidelbergi ősember lelőhelyének és a világhírű állkapocsnak jó fényképét köszönöm, J. V. Zelizko prágai geológus pedig az oroszországi mammutleletek eredeti fényképfelvételeivel kötelezett hálára. A düsseldorfi egészségügyi kiállítás (Grosse Ausstellung für Gesundheitspflege, soziale Fürsorge und Leibesübung, röviden Gesolei) a neandervölgyi szerszámkészítő ember plasztikájának képét küldte meg nagy előzékenységgel.
Az ősember életének biológiai képeiről szóló fejezeteket K. Sávely Dezső mester illusztrálta, szép összhangba hozva a szakszerű kívánalmakat a művészeti követelményekkel. Az ősembermaradványok elterjedésének térképrevitele Kuhárszky Tihamér pontosságát dícséri.
A könyvemhez forrásul használt főbb munkákat könyvem végén sorolom fel: természetes azonban, hogy ezeken és a bennük is idézett irodalmon kívül átvettem az utolsó évek folyóiratainak könyvekbe eddig még át nem ment anyagát is, magyar szempontból külön a Barlangkutatás 1-13. kötetét, a Földtani Közlöny és Természettudományi Közlöny ősembertudományú vonatkozású cikkeit is. Vissza