Holtomiglan? Holtodiglan?

Fülszöveg

"Ez a könyv olyan emberekről szól, akik szerelem, féltékenység, gyűlölség és kenyérkereset miatt elhagyták családjukat, távoli otthonaikat, és elindultak az ígéret földjére, Budapestre. Mint elődeik közül számosan, ők is a biztos menedéket vélték meglelni az építőiparban"-írja kötetéről a szerző.
Áldozatok vagy tettesek? Ártatlanok vagy vétkesek? Hősök és elbukottak lépnek ki a sorok mögül, hogy megmagyarázzák a sokszor megmagyarázhatatlant: az életüket. Egyszerűbb és bonyolultabb sorsok hordozói vallanak, és megjelenik előttünk egy-egy emberi élet anatómiája; arcot, egyéni színt kap a névtelen, szürke tömeg, mely reggelente elárasztja Budapest építkezéseit.
A szerelem áldozatai - nők és férfiak - mellett felvonulnak a kötetben más szenvedélyek rabjai is. Bepillanthatunk a cigánysorsba: kiválni vagy azonosulni? Megszólalnak a gyerekek - a volt állami és nevelőintézeti gondozottak -, vádaskodás nélküli vádjaikra sem találunk választ. És mennyi tragédiával terhes az öregek sorsa! Végigkövethetünk például egy folyamatot, melyben valakinek hosszú, munkában eltöltött élet után, csak a krematóriummal kötött szerződés adja meg a biztonságot: hogyan lesz meg végső pihenőhelye a földön.
Változatos, érdekes, mindenképpen elgondolkodtató sorsokat ismerhetünk meg Lakos Éva könyvében. A címben feltett kérdésre ma még nincs válasz, de a kötet elolvasásakor úgy érezzük, adósok vagyunk. Adósok vagyunk a cselekvésben, a segítésben - s bizony néha az emberségben is. Vissza