Lakoma hajnalban

Fülszöveg

Az író mondja új könyvéről:
"Mire e könyv hihetően napvilágot lát, éppen huszonöt éve lesz, hogy 1935 júniusában első verseskötetem megjelent. Huszonöt év! - valóságos mitológiai idő egy ember életében, aki immár a negyvennegyediket tapossa, s aki az elmúlt negyedszázadot tudatában, idegrendszerében, s az egyre szigorúbb önvizsgálat kényszere alatt viszi tovább. Mert huszonöt év gyakorlata adhat ugyan szakmai biztonságot, de művészi elégedettséget annál kevésbé...
E könyv elé azért kívánkozik a visszatekintés, mert maga is, távol ugyan a teljesség igényétől, összefoglalás, közvetett életrajz, tehát belső és látható folyamatok ábrázolása.
Több mint két esztendeig, 1957 tavaszától 1959 derekáig dolgoztam ezeken az elbeszéléseken. A "Lakoma hajnalban" nagyobbára hosszabb lélegzetű írásait konok, csöndes műhelymunkával igyekeztem kiformálni, arra törekedve, hogy mindegyik írás a maga belső törvényeinek megfelelő formát nyerje el. Így szándékom volt, hogy az "1933 nyarán" drámaian cselekményes, regényesen lüktető legyen, az "Ember és árnyék" pedig pszichológiai helyzetrajz, a dermesztő rémület s az öngyilkos tehetetlenség, pillanatának felvillantása. A "Priuszos himen"-ben az iróniának s a humornak szántam nagyobb szerepet s annak ellenpontjaként a magam ifjúságának lírai nosztalgiáját s a kor tragikumát igyekeztem érzékeltetni.
A "Domboldalon" ciklus alaphangjával a változást akartam kifejezni. Ha ezek a történetek egy-egy emberi drámát ábrázolnak is, a konfliktusok már nem okvetlenül vezetnek tragédiához. A "Fegyelmi úton" hőse, ha keservesen, de megleli a maga helyét, az emberi közösség melegségét; a "Két szökevény" fiatalja hiába szeretne megszabadulni az otthon terheitől, a felelősség, a szolidaritás, az új város szeretete visszaállítja helyére. "A képmutató" gyűlölettel s hazugsággal teli özvegye elnyeri büntetését, s ez jogos mitológikusan szigorú igazságszolgáltatás...
Mindezeket azonban nem nekem kellene elmondanom; magam is viszolyogva szoktam olvasni írói nyilatkozatokat. A műnek kell önmagát magyaráznia. Fentebb csak szándékokról beszéltem, jeleztem némely elképzelésemet munkám célja felől; a többi immár szigorúbb és tárgyilagosabb ítész dolga - az olvasóé. Vissza