A pokol tornácán (dedikált példány)

Fülszöveg

A Pokol tornácán és egyéb kisebb költemények
1927-ben született. A legfiatalabb magyar költő, 21 éves korában, erre még nem volt példa, Baumgarten-dijjal tüntették ki.
A modern magyar irodalom legsajátosabb egyénisége Lakatos István. Alapvetően különbözik minden kortársától abban, hogy nem elsődlegesen lirikus természetű, hanem az ábrázolás, a szélesen hömpölygő, már-már epikai ábrázolás a beszédje. Kegyetlen, feszülten éber, állandóan harcra kész egyéniség. Fegyverei: élesen vágó ötletek, humor, irónia - s hangjának különös és minden versét át- és áttörő állandó képszerűsége.
Külső és belső formái csodálatosan változatosak. Az epika mellett érdekli a lira is; exotikum, filozófia, természetrajz, politika stb. keveredik műveiben.
"Optimista vagyok - mondja magáról - nem azért, mert bizom az emberekben és hiszek a haladásban, hanem mert jóllehet sem nem bizom, sem hinni nem tudok fenntartás nélkül, mégis, a valóság, mely magát ábrázolni rámkényszeríti, arról győz meg: az emberek elviselhetőek és jelenünk és jövönk egyre több fénnyel ragyogó."
Állandó egyenesvonalú fejlődésnek vagyunk tanui, lakatos Istvánt olvasva, a realista ábrázolás irányában. Egy magából és a valóságos világból állandóan megújuló, mégis tökéletesen kész és érett költő megdöbbentően sajátos, eredeti arcéle világít felénk "A Pokol tornácán" című kötetéből. Vissza