Magyar Irodalmi Folyóiratok

Előszó

Közel három évtizede kezdtünk hozzá a bibliográfiai sorozathoz. Első füzete 1972-ben látott napvilágot a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában, amelynek akkor munkatársa voltam.
Kezdetben egyszerű könyvészeti leírásként gondoltuk el, amelyet egyfajta szerzeményezési programként forgathatott a múzeum könyvtára, hiszen gyűjtőkörében a magyar irodalom és a hozzá szervesen kapcsolódó társművészeteknek és más kulturális területeknek gyűjteményét kívánta létrehozni.
A gyűjtés során lassan módosult ez az elgondolás. Munkánktól a szakma nemcsak szerzeményezési útmutatást, hanem az irodalmi és irodalomtörténeti érdekű sajtó bizonyos belső feltárását is elvárta. Ez egyrészről a feldolgozott címek körének a lassú tágulását, másrészről a gyűjtésünkben szereplő leírások részletezését vonta maga után.
A címek tekintetében ez mindenekelőtt a vidéki hetilapok számának és az un. „rokonterületek" - képzőművészet, zene, nyelvészet, néprajz, könyvészet stb. - fórumainak a megnövekedését jelentette. A feltárásban viszont az első füzet előszavában körvonalazott címleírás egyes elemeinek a bővülését vonta maga után: így például a táblák és más mellékletek minden eddigi gyakorlatnál szélesebb részletezését, a címek elő- és utóéletének aprólékos kinyomozását; végül az évfolyamok munkatársainak felsorakoztatását, beleértve az illusztrátorokat és a borítólapok szerzőit is.
E bővítések közelebbi indokolásától ezúttal eltekintünk. Csupán azt jegyezzük meg, hogy a szerzők között elsősorban azokat vettük fel, akiket lexikonjaink jegyeznek, bár azokat is meghagytuk, akik a könyvtári katalógusokban nem szerepelnek, de több évfolyamon át megjelentek írásaik.
Mindezek a változtatások azzal jártak, hogy feldolgozásunk lassúbbá vált, terjedelmünk megnövekedett.
Amikor kötetünk utolsó tételének végére pontot tettünk, egyszerre jelentett örömet, de ugyanakkor elégedetlenséget is. Az elégedetlenség munkánknak azzal az egyenetlenségével kapcsolatos, amely a leírások bővülésével jött létre. Első három füzetünkből sok olyan momentum kimaradt, amely a későbbiekben már jelen van. Vissza