Lakáskultúra 2004. december

Előszó

Részlet az újságból:
Ünneplőben
Hihetetlen, mennyire szalad az idő, szinte még most kezdtük az évet, s máris a végére értünk. Másoktól is hallom időnként, hogy hasonló érzékcsalódást élnek meg - bár, köztünk szólva, több van már mögöttük ,mint előttük. Fiatalon ennek pont az ellenkezője teszi türelmetlenné az embert, úgy tűnik, vánszorognak a hetek, hónapok, és soha el nem következik az a várva várt nap! Lám, ilyen relatív módon érzékeljük a megélt időt. Ám félre a borongós gondolatokkal, hiszen teljesen nincs vége az esztendőnek, előttünk állnak még a szeretetteljes ünnepek, melyek méltó módon, örömteli, vidám hangulatban tesznek pontot az elmúlt esztendő után.
Lassacskán alig akad már olyan hónap, amely ne hordozna valamilyen kiemelkedő eseményt, ünnepelnivalót, vitathatatlan azonban, a jeles napok sorában változatlanul őrzi vezető helyét a családok, barátok számára egyformán a legfontosabb, a legtöbb érzelmi energiánkat megmozgató karácsony. Az év vége közeledtével ez a néhány nap az, amikor a legtöbb figyelmet és szeretetet adjuk és kapjuk. Ilyenkor hajlamosak leszünk a nagyvonalúságra, háttérbe kerülnek a mindennapok kisebb, nagyobb ellentétei, zsörtölődései, ez idő tájt még vélt vagy valós ellenségeinknek is hajlamosak vagyunk megbocsátani. Átrendeződnek a hangsúlyok, nem keressük a konfliktusokat, jobbik énünknek adunk teret. Apránként, ahogy közeleg a szeretet ünnepe, napról napra öltöztetjük nem csak környezetünket, de a lelkünket is ünneplőbe. Készülődünk.

Vissza