Lakáskultúra 1995. december

Előszó

Részlet az újságból:
Lakáskultúra
A PESTI BÚTORVÁSÁR
Lezajlott, október végén, negyedik alkalommal. Szép volt? Jó volt? Nehéz erre válaszolni. Hisz nem olyan, mint a kölni, a milánói - azok bútorban is nagyhatalmak -, de volt iránta érdeklődés, ha nem is hiánytalan. Pedig, regionálisan, Budapest kimagasló vásárváros, ha ezt a bútorosok, határon innen és túl, még nem is fedezték fel mindannyian.
Pedig a magyarországi lakás- és bútorkultúra hivatott erre a szerepre. Csak a körülmények és a "klíma" még nem alkalmasak a betöltésére. Az eljátszására, mondanám, ha nem tartanék attól, hogy netán eljátsszuk, tudniillik, az alkalmat.
Mindenekelőtt: a mainál sokkal jobb sorsra érdemes hazai bútorgyártásnak életfontosságú a most enyhén szólva ingadozó belföldi kereslet. De miért is lenne biztos a választásban a kevés pénzű, itthoni vevő, ha a magyar bútor, tisztelet a kivételnek, bizony sok esetben sem formai, sem használati értelemben nem elég megnyerő. Ritka az igazán kiváló felület, a magát kellető bútorszövet. Mondjam, hogy az egykori Otthon-kiállításokon tucatnyi ismert tervező neve szerepelt a táblákon, ma pedig itt híre-hamva sincs a designereknek? Kivéve egy-két örökkön kitartót. Pedig a magyar bútor jobb, mint a bizonytalan sikere. A Garzon Bútor Rt. képünkön megcsillanó Lagúna bútora például méltán nyerte el "Az európai minőségért" díjat, s akadnak már érett vagy csaknem kiérlelt jelöltek is. Csak ez az, valami "apróság" hiányzik hozzá. Ami persze nem apróság.
Vissza