Lakájok és hulló csillagok

Fülszöveg

Beke Albert könyvének a legfőbb újdonsága abban van, hogy elutasítja a marxisták politikai szempontú irodalomtörténet-írását, és visszaállítja jogaiba a művészi, vagyis az esztétikai szempontú értékelést. Szilárd meggyőződése, hogy egy irodalmi alkotás megítélésénél egyedüli jogos és hiteles szempont csakis az esztétikai hatás meglétének vagy hiányának a megállapítása lehet. Felfogása szerint azonban ez nem azonos a puszta gyönyörködtetéssel, hiszen az esztétikai hatás meglétének vagy hiányának a megállapítása lehet. Felfogása szerint azonban ez nem azonos a puszta gyönyörködtetéssel, hiszen az esztétikai hatás ráépül a nem esztétikai hatásokra. (Például a valóság illúziójának felkeltésére, eszmeiségre, erkölcsiségre stb.)
Beke Albert véleménye szerint egy irodalmi mű értékét azon lehet lemérni, hogy az alkotó a különböző esztétikai hatásformáknak mekkora gazdagságát tudja kibontakoztatni és ábrázolni. Ebből következik, hogy a szerző határozottan elutasítja a kommunista diktatúra irodalompolitikájának úgynevezett "nagy" íróit: vagyis a lakájokat és hulló csillagokat, kurzus lovagokat, akiknek a "művei" közönséges propaganda termékek voltak.
Beke Albert irodalomszemléletének az a legfőbb értéke, hogy megpróbálja visszaállítani a polgári korszaknak azokat a klasszikus esztétikai értékeit, amelyeket a diktatúrát kiszolgáló marxista irodalomtörténészek tagadtak vagy elhallgattak, noha ezek igenis örök értékek és olyan régiek, mint maga a művészet, mert ennek a lényegéből következnek. Vissza