Jelentkezzenek az örökösök (dedikált példány)

Fülszöveg

Az író önmagáról s írásairól:
"Első kötet. Sokáig kellett rá várnom, pedig már tizenkét éves koromban - 1939-ben - "versem" jelent meg az evangélikus Harangszó gyermekmellékletében. Nehéz mosolyognom ezen a "pedig"-en. Tízéves koromig még reméltem, hogy tanító lesz belőlem, aztán - ahogy érteni kezdtem a szóból - letettem róla. Vágyaim, reményeim kettéváltak azontúl: jó szakmát tanulni - hiszen "földed nincs, amiből megélhetsz" -, testetlen vágyak másfelől, megfoghatatlanok: legalább érezni tudjam, amit valóra váltanom lehetetlen. Igazi reményeim - túl a gyermek- és a kamaszkoron - csak felszabadulás után lettek. Hirtelenek és nagyok. Nagyon nagyok. Következésképpen mindent később csináltam végig; néha ugyanazt kétszer is. Lassan azért megtanultam: meg kell találnod önmagadat, csak önmagadon keresztül léphetsz a közösségbe.
Az első novellám 63-ban jelent meg, azóta néha-néha egy - különböző irodalmi folyóiratokban. Jól lehet érezni az elején is: keserves mesterség, az ember hiába érné be saját elégedettségével, fogadná szívesen csak a saját elismerését - nehezen megy, azt is ritkán kapja, sőt... Lassan azért mégis összegyűlik egy kötetre való. Írásaim elsősorban a faluról városba került ember érzelemvilágához kapcsolódnak, néha közvetlenül, de inkább áttételesen. Kisregényem témáját a valóság diktálta, úgy érzem, szinte úrrá sem kellett lennem fölötte; engedni csak, hogy szót kapjon egy asszony, hűen tolmácsolni érzéseit, láttatni életét, amely gondolkodásra, megigazulásra kell hogy késztessen bennünket." Vissza