Lagunák

Fülszöveg

Az Udvari Asszony regényének nevezheténk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein; azt, hogy legyen benne valami "démoni tárgyilagosság" önmagával és az udvaral vagy az udvarokkal szemben; azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne.
Passuth László ilyenféle nőről írta regényét, Ceciliáról, a ciprusi király törvénytelen leányáról, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben - hol titkon, hol nyíltan - bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signorina megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelmes szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik szemében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma - a reneszánsz utolsó évszázadáé -, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá. A kitűnően megrajzolt Morosini figurája példázza ötletesen és szépen ezt a haldoklási folyamamtot, éppen azokban a gesztusaiban, melyek Ceciliával kapcsolatosak.
A szellemesen szerkesztett mű magas művészi szinten mondja el egy érdekes korról mindazt, ami a ma emberében is visszhangot tud verni. Vissza