Előszó
Részlet a könyvből:
"A lágerbe érkezésünket követő napon hallottam először. Hat hordó előtt sorakoztunk, melyekből számomra meghatározhatatlan ételt osztottak. Két napja nem ettünk. Aléltak voltunk az éhségtől. Amikor sorra kerülünk, barátom, Isac - mint a sor első embere - az előttünk járók példájára felvett egy lábost. A bal kezében tartott merőkanalat a Blockälteste megmerítette a hordóban. Megmerítette egyszer, meg kétszer, s anélkül, hogy a lábost megtöltötte volna, elkiáltotta magát: sechs. Isac hihetetlennek találta, hogy az a meghatározhatatlan valami a félig üres lábosban hat ember adagja, s nem mozdult.
-Ab! - harsogott a Blockälteste, és jobb kezével magasra lendítette botját, amelytől soha meg nem vált.
isac, mint sem értve a dologból, dermedten meredt a Blockältestére. Az oldalára zúdult ütéstől összerogyott, kezéből kiborult a lábos. Megragadtuk, s tovavonszoltuk, hogy megóvjuk a további ütésektől.
Egy sarokban húzódva egymást váltva nyaltuk ki, ami a lábos fenekén maradt, s megegyeztünk abban, hogy ab! annyit jelent, mint "kotródj!", "hordd el magad!"
Néhány nap múlva az egyik Häftling gondolataiba merülve elhagyta a platót, s szinte öntudatlanul elindult a koncentrációs tábor két barakksorát egymástól elválasztó közön. Mögötte egy Kapo tartott azonos irányba. Rászólt: ab! A Häftling alvajáró módjára megingott, majd ösztönösen pár lépéssel odább húzódott. De nem eléggé. A Kapo lehajolt, felkapott egy téglát, s utána dobta. A Häftling betört fejjel botorkált ki a barakközből, s elvegyült a platón a tömkelegben."
Vissza