Somogy megye múltjából

Előszó

Részlet:
1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
LADÁNYI SÁNDOR
A szatmári békével lezárult a Rákóczi-szabadságharc, a XVII. századi nemzeti felszabadító küzdelmek sorának betetőzése, az utolsó rendi szabadságharc abban is különbözött az előző hasonló az előző hasonló célú küzdelmektől, hogy azt a vallási köntös helyett a politikai tudatosság, az elszigetelt törökbarátság helyett sokoldalú, egész Európa hatalmi viszonyaival számoló, kiterjedt külpolitika jellemezte. Nem a lakosság egyetlen csoportja, vagy osztálya harcolt ott egyedül, hanem megmozdult minden országrész részt vett a küzdelemben minden osztály. - II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc nem tartozik a vallásháborúk sorába, már nem a protestáns vallásszabadságért folyó harc dominált benne, mégis egyik legdöntőbb, némelykor szinte központi kérdésévé vált a küzdelemnek a vallásügy rendezése. E kor emberének gondolkodását ugyanis általában a vallás határozta meg. Igaz, hogy a XVII-XVIII. század folyamán a vallási meggyőződésnek és a nemesi nemzeti tudatnak a kapcsolata egyre inkább lazult. A nemzeti gondolat a politikai harc tudatos akcióiban jelentkezik, és a "nemzet" szabadságának eszméje mellett a vallási kérdés kezd másodrendűvé válni, s a vallás csak mint a politikai szabadság egyik kérdése kerül előtérbe. Ez a folyamat Rákóczi politikájában világosan jelentkezik, de kortársainak többsége inkább csak érezte, mint értette ezt a folyamatot és nem mindig tudott erre az álláspontra helyezkedni az adott esetekben. Rákóczi, korát messze megelőző valláspolitikája a szécsényi országgyűlés artikulusaiban diadalmaskodik. E kor egyik kiváló ismerője-kutatója egyenesen az állítja: "A kurucok vallásügyi törvényhozása forradalmi jogalkotás." Szakít a földesúri jog elvével és helyébe a jobbágyok szabad vallásgyakorlatának elvét állítja. A vallási türelem egyik legszebb példája egész Európa történetében; érvényesíti a többség jogait és megvédi a kisebbséget a többség elnyomásával szemben. A szécsényi törvénycikkek helyreállították a két protestáns egyház szabad vallásgyakorlatát, és a többségi elv, - az erdélyi gyakorlatból átvett "maior pars" elve alapján - rendezték a protestánsokkal a szabadságharcot megelőző időkben elvett templomok ügyét.
E törvények maradéktalan végrehajtását megakadályozta a szabadságharc bukása s az ezt követő, merőben más politikai helyzet. Vissza