Múltunk 2014/1-4.

Fülszöveg

„Az Indokolás mindazonáltal eltúlozta a kommunisták befolyását a hazai politikai életben. Az Illegális, néhány száz tagot felvonultató KMP szervezőmunkája és szövetségi politikája akkor sem lett volna képes rá, hogy a Vörös Hadseregnek hathatós segítséget, a német haderőnek meg Jelentős veszteséget okozzon, ha ez valóban szándékában állt volna. Komoly háborús hátrány okozására sem a párt ereje, sem tagjainak „kiképzése" nem volt elég. Forradalmi felkelés, fegyveres erőszak kiprovokálása, vagy az ellenségnek nyújtott bármilyen militáns segítség ráadásul nem is szerepelt a KMP programjában. Épp ellenkezőleg. A párt az „azonnali békét Magyarországnak" jelszóval próbált háborúellenes egységfrontot kialakítani. A függetlenségi mozgalom az országnak a háborúból való kiválására és a különböző németellenes politikai erők szellemi-közéleti küzdelmére összpontosított. Az ítélet ezért nem a valós politikai szituációt, nem a megtörtént eseményeket tükrözte vissza, hanem egyfajta disztópiára... Tovább

Fülszöveg

„Az Indokolás mindazonáltal eltúlozta a kommunisták befolyását a hazai politikai életben. Az Illegális, néhány száz tagot felvonultató KMP szervezőmunkája és szövetségi politikája akkor sem lett volna képes rá, hogy a Vörös Hadseregnek hathatós segítséget, a német haderőnek meg Jelentős veszteséget okozzon, ha ez valóban szándékában állt volna. Komoly háborús hátrány okozására sem a párt ereje, sem tagjainak „kiképzése" nem volt elég. Forradalmi felkelés, fegyveres erőszak kiprovokálása, vagy az ellenségnek nyújtott bármilyen militáns segítség ráadásul nem is szerepelt a KMP programjában. Épp ellenkezőleg. A párt az „azonnali békét Magyarországnak" jelszóval próbált háborúellenes egységfrontot kialakítani. A függetlenségi mozgalom az országnak a háborúból való kiválására és a különböző németellenes politikai erők szellemi-közéleti küzdelmére összpontosított. Az ítélet ezért nem a valós politikai szituációt, nem a megtörtént eseményeket tükrözte vissza, hanem egyfajta disztópiára vonatkozott, amely a konzervatív uralkodó elitet az első világháború vége óta folyton-folyvást rettegésben tartotta. E vélelem szerint a pacifizmust terjesztő és háborús vereségre játszó, külföldről szervezett forradalmi elemek „összeesküvése" a határon túl harcoló hadsereg hátországában olyan felkeléshez vezet, amely vereségbe, pusztulásba és teljes összeomlásba taszítja a nemzetet ugyanúgy, mint ez 1918-ban történt. A „magyar tőrdöféselmélet" szellemisége visszaköszön a katonai törvényszék ítéletében, mely a háborúellenes mozgalom szervezését az „uralkodó rend felforgatására irányuló" cselekménynek minősítette. Akormányzat saját pozícióit féltette a demokratikus irányzatoktól, amelyek aktivitása - a Horthy-rendszer fennállásának időszakában nem először, de nem is utoljára - felidézte bennük az 1918-1919-es események tragédiáját, hatalmuk elvesztését. A „történelemtől" való rettegés alapvetően befolyásolta a politikai elit háború alatti magatartását, ezért a perrel minden „destruktív-baloldali" tömörülésnek üzentek Kállayék."
(Varga Krisztián: „Az ítéletet megerősítem, és annak végrehajtását elrendelem!" Gondolatok Schönherz Zoltán ítéletéről) Vissza