Kettős pecsét alatt

Fülszöveg

Várday Pál a mohácsi csata utáni zavaros időszakban jutott fel a magyar politikai vezetés csúcsára, az esztergomi érsek (1526-1549) és királyi
helytartó (1542-1549) kora legbefolyásosabb
emberei közé tartozott. Ennek ellenére egészen
mostanáig alig tudtunk róla valamit, családi háttere felemelkedésének körülményei, személyisége rejtve maradt az utókor elől. Az életrajzot
elolvasva azonban választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
A szerző aprólékos gonddal szedegette össze
a Várdayra vonatkozó forrásokat a különböző levéltárakból. Az elszórt adatokból egy izgalmas,
sokoldalú politikus személyiségportréja rajzolható meg. A könyvből kiderül, hogy a Somogy
megyei kisnemesi körből induló Várday Pál nem
méltatlanul került a magyarországi politikai elit
csúcsára. Sokrétű szakmai és hivatalnoki tapasztalata, amelyet még kincstartó korában, 1526
előtt alapozott meg, az efféle munkától gyakran ódzkodó arisztokrata kortársai fölé emelték.
Megvolt benne a hivatala, a rengeteg... Tovább

Fülszöveg

Várday Pál a mohácsi csata utáni zavaros időszakban jutott fel a magyar politikai vezetés csúcsára, az esztergomi érsek (1526-1549) és királyi
helytartó (1542-1549) kora legbefolyásosabb
emberei közé tartozott. Ennek ellenére egészen
mostanáig alig tudtunk róla valamit, családi háttere felemelkedésének körülményei, személyisége rejtve maradt az utókor elől. Az életrajzot
elolvasva azonban választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
A szerző aprólékos gonddal szedegette össze
a Várdayra vonatkozó forrásokat a különböző levéltárakból. Az elszórt adatokból egy izgalmas,
sokoldalú politikus személyiségportréja rajzolható meg. A könyvből kiderül, hogy a Somogy
megyei kisnemesi körből induló Várday Pál nem
méltatlanul került a magyarországi politikai elit
csúcsára. Sokrétű szakmai és hivatalnoki tapasztalata, amelyet még kincstartó korában, 1526
előtt alapozott meg, az efféle munkától gyakran ódzkodó arisztokrata kortársai fölé emelték.
Megvolt benne a hivatala, a rengeteg feladattal
járó helytartói munka iránti alázat, ami a magyarországi közigazgatást alapjaiban átszervező
Habsburg (I.) Ferdinánd szemében fokozatosan
egyre jobban respektált, ideális partnerré tette. Főpapként elévülhetetlen érdemei voltak az
esztergomi érsekség átköltöztetésében és az
egyházmegye jogainak megőrzésében. Helytartói hivatalában mindent megtett a központi kormányzat megerősítéséért és az ország új
igazgatásának és határvédelmének kiépítéséért,
ezzel pedig a Habsburg kézen maradt Magyar
Királyság megőrzésében maradandó szerep jutott számára. IFI Vissza