Szalmakomiszár

Fülszöveg

Kötetemről mondhatnék-e érvényesebbet külön, az írásaimon túl? Aligha. Persze, bravúroskodhatnék az életrajzi elemekkel, vagy megtehetném, hogy ezekkel mit sem törődöm. Helyette igen mélyértelmű igyekezvén lenni, fölülemelkedvén az egyéni sors esetlegességein - még ehelyt is, ebben is. Jól osztályozhatú szerep lenne ez is, ebben is. És mit változtatna mindez a mögöttem levő írásokon, meg az életemen magán? Hiszen az éveimmel - ha prózát akarok írni ezután is - nem tehetek mást, mint alárendelem ennek az egy célnak. Elgondolok teljesebb megoldást is. Dédelgetem magamban, mint a gyermekkoromat. Három gyermekem és eleven kapcsolataim helyszínekkel, emberekkel segítenek hozzá, hogy az érzékelés őskezdetét ébrentartsam magamban.
Ha érzékelést, időt, helyszínt, személyeket említek, kihagyhatatlanjaim vannak: nagyapám és édesapám.

Gyermekként, kilencvenhárom évet élt nagyapám történeteit hallgatva, a villám fényességével, váratlanul az a gondolatom támadt, hogy birtokosa vagyok a jó öreg életidejének is. Édesapám hasonlóan mintaértékű kelet-közép-európai életmeséjét számtalanszor végigborzongva, már hittem is elidegeníthetetlen időjussomban. Talán írni is azért kezdtem, hogy megtudjam, minek is lettem tulajdonosa. E kis kötettel döbbenve kell tapasztalnom, hogy magamnál, egy kisvárosnál és egy kis megyénél tovább már nem jutottam. Mégis örülnék, bárha titkolnám, ha erre a kicsinyke birtokrészre ráismernének. Alig tudnám azonban leplezni örömömet, ha az innen-szólásból - Salgótarján egyik külső kerületében élek - általánosabb érvényűt is kihallana az érdeklődőt. Tudnám, hogy az előttem álló időben, szívós hódítással, magamhoz csatolhatom, amire eddig csak ácsingóztam: tér és idő gyermekként reámszállt gazdagságát. Szeretném hinni ezt az egyszemélyi társaságot. Talán ezen múlik a közérdeklődés. Bizonyos közfigyelem nélkül ugyanis nincs értelme. Avagy túlzás lenne, ha még közhasznúak is képzelném magam?

Egyéb adataim? A Nógrád megyei Cereden, egy határmenti faluban születtem, amikor errefelé még otthon szültek az anyák, 1950-ben. Első írásom a Palócföldben látott napvilágot 1973-ban. Írtam riportot, interjút, kritikát, tanulmányt, esszét, stb. 1977-ben Madách-ösztöndíjat kaptam. Munkáim a Nógrád megyei lapokon kívül megjelentek a Kortársban, a Mozgó Világban, az Ognyi Kuzbaszában, a Magyar Építőművészetben. Jelenleg a Palócföld munkatársa vagyok. Egyebek előtt regényen dolgozom. Vissza