Acélszívvel

Fülszöveg

Bácskában születtem, valahol Csurog környékén, 1938 májusában. Családom örökölt vagyona volt a szegénység és a hozzátapadó sár, amelyet reggeltől esteiig tapostak: apámék csekély kommencióért.
A háború elején Bánátba költöztünk, anyám szülőfalujának határába, s itt már én is tapostam a sarat az iskoláig meg vissza. 1948 őszén kerültem a törökkanizsai vegyes gimnáziumba, napi 18 kilométereket gyalogoltam a tudásért. A felszabadulás kezdetén még nem tudtuk, mi a busz, jó ha naponta láttunk egy teherautót, - ma már arra is rendes buszjárat van betonos úton.
A kisérettségi után, 1952-ben felvettek a zrenjanini szakmunkásképző iskolába. Szerbhorvát nyelven végeztem tanulmányaimat, mégsem adtam alább a jelesnél. 1957-ben visszakerülök Törökkanizsára. szakmunkásként dolgozom egy mezőgazdasági gépjavító nagyműhelyben, s a katonaság után is itt folytatom. Az üzemi munkástanács tagja vagyok, esteinként önigazgatói tanfolyamokra járok és új szakvizsgára készülök. Ez időtől két vasas szakvizsga van munkakönyvemben, az utóbbi: vasesztergályos, ennél tartottam ki mindmáig.
1965-ben visszakerülök Bácskába, már mint családapa, Szabadkán, a Sever villamosgépgyárban dolgozom, ahol a hetvenes évek elején magas szakképzettséget szerzek. 1978-tól a palicsi Chemos műanyaggyár magasképzettségű, esztergályosa vagyok. Munkám mellett az üzemi művelődési élet szervezésén is fáradozom a szakszervezet megbízásából.
Hogy mióta vagyok rokonságba? Nehéz azt elmondani így dióhéjban. Már a vegyes gimnázium ön képzőkörében próbálkoztam írással, ezt vallhatom. Hogy miért volt olyan hosszú az út a kibontakozásig? Talán egy háborúval pecsételt gyermekkor lehúzó súlyai, a szegénység és a nyomor nehéz öröksége miatt, mely nem szült több lehetőséget agy szakmánál a hosszú utak sarából és porából. Nehéz volt az út, gyors az élet futása, így csak a hetvenes évek elején kerültek írásaim a nyilvánosság elé. Vas csikorgott, a munka üteme vibrált bennünk, talán ezért nem mindig igazi lírának, 1976-ban végre megszületett első kötetem az Életjel gondozásában Vasasrapszódia címmel, az Osvit kiadó pedig magyarul és szerbhorvát nyelven - Marija Simokovic fordításába - jelentette meg verseimet.
Még néhány adatom: 1973-tól a Dolgozók, 7 Nap, Magyar Szó, Jó Pajtás, Magyar Híd, Letopis oldalain jelentkeztem rendszeresen, 1975-től a Híd szerkesztő tanácsának, 1978-tól a Rukovet kiadói tanácsának tagja vagyok.
Laczkó Antal Vissza