Ember a szóban

Fülszöveg

Lacza Tihamér, akinek nevét elsősorban a Hétből és az Irodalmi szemléből ismerheti az olvasó, a hetvenes évek derekától folytat rendszeresnek mondható kritikai és publicisztikai tevékenységet. irodalmunknak azok közé a nem nagy számú képviselői közé tartozik, akiknek a műveltsége elsősorban természettudományos. Világképének ez az összetevője megnyilvánul irodalomszemléletében is, és sajátossá avatja véleményalkotását. Lacza Tihamért nem kötik különösebb elméleti konstrukciók vagy körülhatárolt normarendszerek - írásaiból az önfeledt, az élményre spontán örömmel rezonáló műveit olvasó szól, s ez az attitűd, amely szorosan összefonódik az irodalomnépszerűsítés nemes feladatával is, rokonszenvessé teszi könyvét.

Bátorkeszin születtem 1948. november 29-én. 1952-ben Köbölkútra költözött családom; ott jártam általános iskolába. Gyermekkorom óta izgattak a természettudományok: előbb csillagász, majd pedig botanikus szerettem volna lenni, végül a kémiát választottam, s amikor 1967-ben érettségi bizonyítványt szereztem az érsekújvári gimnáziumban, úgy döntöttem, hogy a Károly Egyetem Természettudományi Karán, a kémia szakon folytatom tanulmányaimat. Prágai diákéveim során kerültem közelebbi kapcsolatba az irodalommal és az írással; az Ady Endre Diákkör Homokóra című "lapjának" egyik alapítója voltam. 1972-ben végeztem el az egyetemet, ezt követően tudományos kutatóként dolgoztam a Szlovák Tudományos Akadémia Polimer Intézetében. 1975-től a Hét belső munkatársa vagyok, az irodalmi rovatot s a tudomány-technika rovatot szerkesztem. Vissza