Élet és Művészet

Előszó

Különös vállalkozás egy képi gondolkodónak írásban megnyilvánulni, mert az újraélt dolgok, az elhagyott emlékek is mind felidéződnek. Lacza Mártának meg van a képessége, hogy ne csak nézzen, hanem lásson is, ne csak halljon, hanem meghalljon is, és ne csupán gondoljon, hanem gondolkodjon is. Gyermekkorában gazdag ingermezőben tapasztalta meg a természetközeli lét kiegyensúlyozott boldogságát. Jöttek aztán a nehéz évek, de nem kérgesítették meg a lelkét, sőt, nyitottá, empatikussá tették személyiségét. A hetvenes-nyolcvanas években (Élet és Irodalom, Új Tükör) jelent meg archetípusa az örök nő alakjában: vénuszos, kissé bumfordi, de mindig erotikus figura formájában. Életet adó, sok évezredes világunkat újjáteremtő nőket ábrázol játékosan hunyorgó, sejtelmesen ironizáló, fölényes virtuóz felfogásban. Nem túlzás azt állítani: a színes ceruza használatának fejedelemasszonya ő. Varázslatos különösség - sokak számára ma már elképzelhetetlen -, hogy valaki abban a házban él, ahol megszületett, ahol a bába világra segítette, ott, ahol rácsodálkozott az emberi létre. Irigylésre méltó pozíció ez, mintha a kint és bent, a fent és lent, az ég és föld között úszva tekintene át egy tájat, pedig a valóságban mozdulatlan maradt. Könyvében érzékelteti, milyen belesimulni a fűbe, elrejteni arcunkat a föld-illatú gyökerek közé, milyen megérinteni a szúrós bokrokat, letépni a színes virágokat, és belőlük koszorút fonni. Ilyenkor szembesül azzal, hogy szokatlan perspektíva is létezik, és a színgazdag világ minden rezdülését számos aprócska megfigyeléssel lehet birtokba venni. Lacza Márta is, mint minden ember, sokszor fáradt, reményvesztett, sértett, szorongásokkal telt, és ilyenkor jön a férfi, Guszti, aki átminősíti az életét, bizakodóvá teszi, hogy minden egyszerűnek tűnjön. Vissza