Lábjegyzet 5.

Előszó

Az előszó szerepe gyakorta változik. Az udvarias frázisoktól a gyakorlatias elemzésen keresztül számos megoldással találkozhatunk. Jelen esetben e fórumot ragadom meg annak taglalására, vajon ki az, ki ma Magyarországon könyvet szerkeszthet kollégainak, betegeinek, ismerősöknek és addig még ismeretleneknek. Mi az a teljesítmény, ismeret, ami feljogosít erre a nemes munkára. A 20 év gyakorlat? A Tudományos minősítés? A sikeresen kezelt betegek? A nemzetközi elismertség? A felsoroltak talán mindegyike szükséges, de semmiképpen nem elegendő! Az elmúlt 15 évben munkám során oly kitűnő kollégákkal kerültem kapcsolatba akik az ismereteimet gazdagabbá, mélyebbé és frissebbé tették, és teszik napjainkban is. Nélkülük nem élhetne ez a sorozat, nem tudnánk megfelelni az általunk elfogadott folyamatos EDUCATIO elvéhez. De talán nem hiba, ha emellett munkánkat nemzetközi fórumokon is megmérettetjük és talán nem félreérthető az a közlés, hogy e könyv szerkesztője az egyetlen eddig, aki előadást tartott Magyarországról a Malverni Diabetes-láb továbbképző konferencián Angliában, és felvételt nyert a Diabetes Foot Study Group tagjai közé a Regensburgi DFSG konferencián prezentált poszterével. Természetesen nem szabad semmit túldimenzionálni, hisz szerencsés időszakban forrott ki munkánk minősége - akkor mikor a nemzetközi szakirodalomban és a kutatásokban a prioritások átalakulóban vannak - az érsebész - sebész szerepe jelentősen megerősödött a diabeteszes betegek végtagmentési stratégiájában. A korábbi szereplők hatása jelentősen csökkent - mint pl. a bőrgyógyászat szerepe jelentéktelenné zsugorodott a terápiás algoritmusokban - (a prevencióban szerepük változatlanul jelentős). Mi jogosít fel egy érsebészt, hogy e témával foglakozó sorozatot gondozzon, tudását, és a csapatának tudását a betegek hasznára fordítsa - ha a kérdés még mindig nyitott álljon itt néhány adat és egy idézet - egy kongresszusi felvétel. Vissza