Üzlet és kaland

Előszó

Részlet a könyvből:
INDULÁS.

A kis, düledező, őserdei »Hotel«, amely szúette cölöpökön, az ásítótorkú vadon szélén gubbasztott, belül sötét és árnyékos volt. Néger óriások, meg kis, napbarnított emberek és félfehér korcsok, akiknek ereiben a földkerekség minden fajtájának vére keveredett, dugták össze a fejüket a nyers rummal töltött cserépkorsók fölött, vagy veszekedtek a durván ácsolt mahagóni asztalok körül. Az egész hely bűzlött a dzsungel lázától félőrült emberek áporodott izzadtságától és kigőzölgésétől.
Feketebőrű óriások egész csoportja érkezett meg éppen pár perccel azelőtt a vad Mazaruni-vidékről, nyers arannyal telt zsírosbödönökkel megrakodva; kis, napbarnított emberek várták őket, hogy velük igyanak, amig csak az aranyrögökből telik; a félfehér korcsok pedig nem akartak semmi egyebet, csak magát az aranyat, de azt aztán az utolsó szemig - és nem soikat törődtek vele, hogy milyen módon jutnak hozzá. Egy hét láb magas óriás, akinek ébenfekete arcán vörös forradás húzódott végig, könyökével utat nyitott magának a tömegben és a fejek fölött magasra emelt egy hatalmas, csillogó aranyrögöt. Élesen feléje tapsoltam és odaintettem a fickót asztalunkhoz.
- Mi az, főnök? - kérdezte, miközben igyekezett elrejteni az arany rögöt rongyos ingének cafatjai alá.
- Mutasd az aranyat! Bárgyú vigyorgással felém nyújtotta az aranyrögöt. Vissza