Szenna - Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény

Előszó

Somogy megye több, sajátos jegyekkel bíró tájegységre tagolódik, melyek közül a Kaposvártól délre húzódó, erdőben gazdag terület a Zselicség. A lankás dombok, nagy erdőségek között "egyutcás" falvak húzódnak meg, és a tájegység a szomszédos Baranya megyébe is átnyúlik. A Zselicségtől nyugatra fekvő terület Belső-Somogy, a Balaton déli partján Külső-Somogy terül el. A megye legdélibb része a Dráva-mente.
Természetesen ezen tájegységek egymásra is hatottak, mégis, népi építészeti emlékeiket vizsgálva, szembetűnő, sajátos jegyekkel találkozunk. A települések korábban erdőirtások helyén vagy patakmedrek mentén szétszórva helyezkedtek el. A korábban szabálytalan halmazfalukat csak a későbbi falurendezés alakította utcássá. Gyakori az egyutcás település az észak-dél irányú völgyekben. A halmaztelepüléseknél csak a kisebb melléképületek, ólak álltak a lakóház közelében, a pajták távolabb helyezkedtek el, szérűskertekben csoportosultak. A telkes, rendezett beépítésnél a lakóházak általában fésűs elrendezésben épültek, a melléképületek már a lakóház után vagy azzal szembe kerültek. A régebbi állattartási forma az erdei makkoltató sertéstartás volt, amelyet később a belterjes gazdálkodás váltott fel. Jellemző volt a szőlőművelés. Minden somogyi településhez tartozott szőlőhegy. A jellegzetes szőlőfajták mellett leggyakoribb gyümölcsfa a dió, szilva, alma, gesztenye volt. A szőlőhegyek jellegzetes épületei a pincék, présházak, amelyek a szőlőgazdálkodás mellett embernek, állatnak is szállást adtak. Vissza

Fülszöveg

Somogy megye több, sajátos jegyekkel bíró tájegységre tagolódik, melyek közül a Kaposvártól délre húzódó, erdőben gazdag terület a Zselicség. A lankás dombok, nagy erdőségek között "egyutcás" falvak húzódnak meg, és a tájegység a szomszédos Baranya megyébe is átnyúlik. A Zselicségtől nyugatra fekvő terület Belső-Somogy, a Balaton déli partján Külső-Somogy terül el. A megye legdélibb része a Dráva-mente.
Természetesen ezen tájegységek egymásra is hatottak, mégis, népi építészeti emlékeiket vizsgálva, szembetűnő, sajátos jegyekkel találkozunk. A települések korábban erdőirtások helyén vagy patakmedrek mentén szétszórva helyezkedtek el. A korábban szabálytalan halmazfalukat csak a későbbi falurendezés alakította utcássá. Gyakori az egyutcás település az észak-dél irányú völgyekben. A halmaztelepüléseknél csak a kisebb melléképületek, ólak álltak a lakóház közelében, a pajták távolabb helyezkedtek el, szérűskertekben csoportosultak. A telkes, rendezett beépítésnél a lakóházak általában fésűs elrendezésben épültek, a melléképületek már a lakóház után vagy azzal szembe kerültek. A régebbi állattartási forma az erdei makkoltató sertéstartás volt, amelyet később a belterjes gazdálkodás váltott fel. Jellemző volt a szőlőművelés. Minden somogyi településhez tartozott szőlőhegy. A jellegzetes szőlőfajták mellett leggyakoribb gyümölcsfa a dió, szilva, alma, gesztenye volt. A szőlőhegyek jellegzetes épületei a pincék, présházak, amelyek a szőlőgazdálkodás mellett embernek, állatnak is szállást adtak. Vissza