Személyiséglélektani szöveggyűjtemény II.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Amikor a pszichológia mint független tudományos diszciplína a 19. századi Németországban felbukkant, feladatát a normális felnőtt ember tudati világának elemezésében jelölte meg. A pszichológusok felfogása szerint a tudat olyan szerkezeti elemekből áll, amelyek szoroson összefüggnek az érzékszervekben végbemenő folyamatokkal. Például a vizuális színérzékletek a szem retinájának fotokémiai változásaival, a hangok pedig a belső fülben lezajló folyamatokkal vannak kapcsolatban. Komplex tapasztalatok születtek egy sereg elemi érzet, képzet és érzelem összekapcsolásából. A pszichológia feladata volt, hogy felfedezze a tudat alapelemeit és megállapítsa, mi módon fűződnek azok egybe. A pszichológiát gyakran mentálkémiának is nevezték.
Az effajta lélektant sok oldalról és sok okból támadták. Voltak, akik elutasították a szerkezet kizárólagos hangsúlyozását és nagy hévvel kardoskodtak amellett, hogy a tudatos gondolkodás kiemelkedő jellegzetességeit annak aktív folyamatai, nem pedig passzív tartalmai alkotják. Nem az érzetek, hanem az érzékelés - nem a gondolatok, hanem a gondolkodás nem a képzetek, hanem a képzelet kell hogy a pszichológia tudományának elsődleges tárgya legyen. Mások azt hangoztatták, hogy a tudatos élmény nem boncolható az élmény lényegének, az egészlegességnek megbontása nélkül. Szerintük a tudat mintákból és alakzatokból áll, nem pedig egymáshoz illesztett elemekből. Egy másik népes és hangos csoport azt állította, hogy a lélek kutatása tudományos módszerekkel nem is lehetséges, lévén az túlontúl egyéni és szubjektív valami. Ők a pszichológiát ehelyett inkább a viselkedés tudományaként akarták definiálni." Vissza