Fülszöveg
Ha a németek győztek volna?...
60 évvel a II. világháború befejezése után rendkívül izgalmasnak tűnő feltételezés ez. Milyen lenne mai világrendünk, hogyan alakult volna népek, nemzetek, a zsidóság sorsa?
Mi történt volna, ha Sztálingrádnál győznek a németek? Ha Hitler nem lesz öngyilkos? Ha a szabad nemzetek a földgolyó egy tenyérnyi részére kényszerülnek, mert a németek elfoglalják Angliát, Indiát, Kínát? Ha a washingtoni Fehér Házon német birodalmi lobogó leng? Ha Hitlerburgban egy helyen magasodik a párizsi Eiffel-torony, a New Yorki-i Szabadságszobor és a moszkvai Lenin-emlékmű?...
"A német nép csak azt látta, hogy vezére homályba borította Nagy Sándort, Julius Caesart és Napóleont, hogy több országot hajtott hatalma alá, mint a három nagy hódító együttesen. Hogy a németséget a népek urává tette. Hogy elképzelhetetlen gazdagsággal és jóléttel ajándékozta meg, és visszavezette tulajdonképpeni faji hivatásához: a katonáskodáshoz és a rendfenntartáshoz.
És ez az ember még nem...
Tovább
Fülszöveg
Ha a németek győztek volna?...
60 évvel a II. világháború befejezése után rendkívül izgalmasnak tűnő feltételezés ez. Milyen lenne mai világrendünk, hogyan alakult volna népek, nemzetek, a zsidóság sorsa?
Mi történt volna, ha Sztálingrádnál győznek a németek? Ha Hitler nem lesz öngyilkos? Ha a szabad nemzetek a földgolyó egy tenyérnyi részére kényszerülnek, mert a németek elfoglalják Angliát, Indiát, Kínát? Ha a washingtoni Fehér Házon német birodalmi lobogó leng? Ha Hitlerburgban egy helyen magasodik a párizsi Eiffel-torony, a New Yorki-i Szabadságszobor és a moszkvai Lenin-emlékmű?...
"A német nép csak azt látta, hogy vezére homályba borította Nagy Sándort, Julius Caesart és Napóleont, hogy több országot hajtott hatalma alá, mint a három nagy hódító együttesen. Hogy a németséget a népek urává tette. Hogy elképzelhetetlen gazdagsággal és jóléttel ajándékozta meg, és visszavezette tulajdonképpeni faji hivatásához: a katonáskodáshoz és a rendfenntartáshoz.
És ez az ember még nem császár? Amikor Napóleon sokkal kisebb érdemekért császár lett! Amikor Julius Caesar is caesar, császár, kaiser lett volna, ha le nem döfik március idusán.
A Birodalom minden részén könyörgő körmeneteket tartottak, hogy szánja meg már népét. Mintha csak Istent kérték volna. És ez nem túlzás, mert napról-napra növekedett azoknak a tábora, akik amellett kardoskodtak, hogy egyszerre két fokkal lépjen előre és mindjárt istenné avassák.
Az istenítési mozgalmat az istenjelölt lefújta, a hónapkeresztelés ellen azonban nem emelt szót.
Az újrakeresztelők így érveltek: ha Junius Brutusról, a római köztársaság megalapítójáról júniust, Julius Caesarról, a római monarchia megalapozójáról júliust és utódáról, az első római császárról augusztust elnevezhették, a szeptember hónap több okból is a vezért illeti...
Szeptemberből így - hitler lett: a háború tehát 1939. hitler 1-jén tört ki és a levelek így kezdődtek: »Hitler hó 23-áról kelt b. soraira válaszolva...«
Miután kellő diplomáciai előkészítés után a hűbéres uralkodók is sorra azzal a kéréssel járultak a vezér elé, hogy vegye már fel a császári címet, a koronázás világraszóló pompával megtörtént.
Rendkívül izgalmas "document-fiction" - melyhez hasonló még nem jelent meg...
Vissza