Milan Kundera regényeinek világa

Fülszöveg

Milan Kundera írásainak megjelenése Magyarországon eseményszámba megy: Közép-Európának ez a sarka is figyel rá, várja műveit.
Kundera nemcsak regényeiben, de esszéiben is tanúságot tett már róla, milyen szigorú bírája az irodalomnak - önmagának is. Munkásságáról ezúttal emigráns sorsában osztozó honfitársa, a prágai strukturalista iskola neveltje, a konstanzi egyetemen modern irodalomelméletet és -történetet előadó Kvetoslav Chvatik elemzését olvashatjuk.
Chvatik minden előadásában és művében arra törekszik, hogy dinamikus, átfogó képet adjon a regényről mint autonóm művészeti formáról. Nem csoda hát, hogy éppen Kunderát és írásművészetét választotta témájául, hiszen számára - és nyilván még sokak számára - Kundera a par excellence regényíró.
Ahogyan Kundera a regény egészének jelentésére teszi a hangsúlyt, Chvatik is egységében szemléli a teljes életművet, kimutatja logikus felépítését, visszatérő témáit. Kronológiai rendben elemzi Kundera műveit, a világirodalom egészébe, a XX. század második felében irodalmi folyamataiba illesztve bele őket. Szerinte Kundera volt az, aki a hatvanas években visszahelyezte jogaiba az elbeszélést mint olyat, és ami nem kevésbé fontos, az elbeszélőt, a narrátort, akinek van mersze beleavatkozni, beleszólni a történetbe. S bár főt hajt a szerző előtt, aki úgy tartja, magánéletéhez, pályája bukkanóihoz senkinek semmi köze, mert csak a mű számít, a regények szempontjából lényeges zenész és filmes múltról, közéleti szereplésről mégiscsak szót ejt, vizsgálja az írói életrajz és írói életmű viszonyát, meglepő összefüggéseket tárva fel. Jóvoltából beleszagolhatunk annak a közép-európai forrásvidéknek a levegőjébe, ahol ez az egyetemes, metafizikus témák felé forduló írásművészet gyökeredzik.
Chvatik monográfiája, amelynek függeléke Kundera néhány cikkét, beszélgetést tartalmazza, lendületes, jól olvasható, modern felfogású, friss szemléletű munka. Vissza