Kvantumtérelmélet téridő rácson

Előszó

Egyetemi jegyzethez nem szokás előszót írni. Ám jólismert (?) okoknál fogva a szerző egyedül kénytelen vállalni, hogy az elmúlt évtized magyar elméleti fizikai tevékenységének egyik legsikeresebb területére bevezeti az Olvasót. Így kötelességének tartja, hogy személyes hitelű képet ajdon e kutatási terület hazai térhódításáról és saját indíttatásáról is.
A kvantumtérelmélet perturbációszámításon alapuló megoldási eljárása annak folyamatában definiálja az elméletet (renormálás). Az elektrodinamikában rendről-rendre haladva kiderül, hogy a töltött objektum töltésének és tömegének kiszámíthatóságáról lemondva, ezen adatokat az elmélet definiáló paraméterei közé sorolva, nyílik mód az atomi kötött állapotok vagy a Coulomb szórási, a párkeltési folyamatok igen pontos tárgyalására.
Az erős kölcsönhatást mutató mikrorészecskék, a hadronok közötti csatolási állandó a protontömeghez közeli energiákon (és alatta) egységnyi nagyságrendűnek mutatkozik, így a jelenségek elméletének nem-lineáris voltát nem lehet a perturbációszámítási programmal megkerülni. Az erős nem-lineáris vonások tárgyalásának nehézsége miatt két évtizeden át (1950-1970) a mérhető mennyiségek (szórásiamplitudók, energiaszintek) közti szimmetria- és analitikussági kapcsolatok felderítésére korlátozott stratégiával közelítette meg ezt a jelenségkört az elméleti fizika. Vissza