Kutyanapló

Fülszöveg

Dr. Herczeg Emil: 1924-ben születtem Besztercén, Erdélyben. Ott jártam iskolába. Az orvostudományi egyetemet Temesvárott végeztem. Patológus szakorvos, nyugalmazott osztályvezető főorvos, a telavivi egyetem magántanára vagyok. Feleségemmel, Évával 1961-ban telepedtünk le Izraelben. Fiunk, Tomi már az országban született. Édesanyám mindig arra tanított, hogy a családhoz hozzátartozik a hűséges barát, a kutya. Most két óriás schnauzerünk van - Krack és Vega. Az ő történetüket tartja kezében az Olvasó.
Krack: Ha például Mámá héberül rám kiált, hogy "ragli!", vagyis "lábhoz!", akkor, ha ugyan ráérősen is, de csak-csak odadöcögök hozzá... Tomival azonban meg sem próbálok különleges figurákat csinálni, pedig ő soha nem köt pórázra, amikor az udvarra megyünk! Egészen más eset Tátá, akit viszont volt elég alkalmam a közel hat esztendő alatt kiismerni. Neki jó néhányszor kell rám szólni, mire megteszem, amit akar. Tátának vajból van a szíve. Életemben egyszer ütött rám szíjjal, de én, Krack, láttam, hogy azt sem tudta, miként kérjen tőlem bocsánatot. Alig talált szavakat a kiengesztelésemre. Tudom, nem szép valakinek kihasználni a gyengéit, de ilyen emberrel szemben, aki nem képes kemény lenni, én is kiélhetem az egyéniségemet!
Vega: Nemsokára hírt kaptunk egy készülő, újabb kiállításról. El is jött megint a kutyafodrásznő, akit én, Vega, nagyon nem szívelek, és talán soha nem is fogok megszeretni. Mert ahogy már naplónkban említettük, állandóan le akarja nyírni a körmömet, és ha ilyenkor ellenkezem, akár meg is ver. No de majd elpanaszolom én ezt Mámának! Hiszen én vagyok az ő kedvence, az ő Csillaga, a Princess, vagyis a Herczegcsalád hercegkisasszonya! Mámá biztos nem fogja eltűrni, hogy ez az undok teremtés bántson engem! Vissza