Kutyák nagy enciklopédiája 21.

Előszó

Nehéz minden kétséget kizáróan igazolni, hogy az olasz giffon közvetlenül a sagaxtól származik, de nincs bizonyíték ennek az ellenkezőjére sem. Egy dolog bizonyos - és ezt az összes griffonszakértő alátámasztja -, hogy nagyon régi fajta. Jean Castaing, a korthals típusú, drótszőrű olasz vadászgriffonról írott könyv szerzője így nyilatkozik: "Az olasz griffon a drótszőrű vadászgriffon egyik legrégebbi nemzetségéhez tartozik, valamint a korthals típusú, drótszőrű vadászgriffon és az olasz griffon közös eredete a legrégebbi múltba nyúlik vissza."
Kétségtelen, hogy az olasz griffon számos franciaországi területen mondható őshonosnak. Marolles meg van győződve arról, hogy az olasz griffonok a valdensek elleni hadjárat idején (a XVI. század első felében) honosodtak meg az Alpok vidékén, majd Bugey és Valmorey IV. Henrik alatti (1610) meghódítása alkalmával, valamint a XV. Lajos uralkodása alatt általánossá váló behozatalok (1727) útján terjedtek el Franciaországban. Azonban ezek a tények nem állnak ellentétben azzal a feltételezéssel, hogy különböző időszakokban külföldi griffonokat hoztak be Olaszországba, amelyeket (általános értelemben) olasz griffonoknak neveztek. Így - Pierre Mégnin szerint - az 1886-os torinói kutyakiállításon egyes olasz griffonokat úgy jegyezték be, mint amelyek Németországban vagy Franciaországban születtek. Vissza