Kenyér és bor

Fülszöveg

A búza, a liszt és a kenyér szentháromsága végigvonul Európa történelmén, de rögtön hozzátehetjük, hogy nemcsak Európa históriáján, hanem az egész emberiségén is. A kenyér az emberiség egyik legszakrálisabb kifejezése - a bor mellett. Számos helyen szerepelnek a Szentírásban, bizonyítva, hogy kenyérhez és borhoz valóságos értelemben és kimunkált absztrakciókban ragaszkodik az európai kultúra. A kenyér és a bor az emberi élet szent táplálékai, melyeket elkészíteni csak jól, szeretettel szabad. Amikor ma az áruházak polcairól leemeljük a kenyeret, vajon azt kapjuk, amit szeretnénk? A Napsütötte ízek sorozat megismertet bennünket azzal a móddal, ahogyan eleink sütöttek, főztek, ettek és ittak, olyan alapanyagok felhasználásával, melyek ma is a rendelkezésünkre állnak.

A kenyér jelentőségét, dicsőségét szólások, példabeszédek, közmondások, találós kérdések egész serege bizonyítja - az "olyan mint egy falat kenyér"-től a "kivette a szájából a kenyeret"-en át egészen a "megette a kenyere javát"-ig. A népnyelv jól ismeri az úri, paraszt, cselédnek való kenyeret is. Van csörmölyés, konkolyos, malátás, záklás, sületlen, keletlen, copákás, szappanos kenyér is. Házi és pék sütötte. Puha, lágy, kemény és száraz. Domború, puffadt, lapos, gyürkés, durcos, púpos. Penészes kenyér. Tömött, kemény, sűrű bélű, likacsos kenyér és a többi. Már-már nyelvi, nyelvtörténeti, néprajzi és tájnyelvi szótár kell a vele való értelmes foglalatossághoz.
Én magam Vas megyei öreg házamban tizenöt éve építtettem egy kiülős "sütőházat" a kertben. Valóságos kombinátot: emeletes csikótűzhelyet, eredeti, század eleji kovács-vasalással, melyet Sótonyban, egy Rába-menti faluban bontottam le, és búbos kemencét és forraló katlant építettem hozzá egy félig nyitott cseréptetős épület alá. Szinte az egész ház legérdekesebb és leglátogatottabb helyszínévé vált a sütőház - fehérre meszelt falaival, csillogó vasaival nem csupán a tűz kollektivitásában rejlő kozmikus élmények, vagy tiszta és artisztikus megjelenése miatt. Alkalmankénti illataival, meghitten hívogatja az arra járót, különösen olyankor, amikor kivesszük a frissen megsült forró kenyeret.
Alig akad a szellem történetében a szőlőnél összetettebb jelentésű fogalom; aligha szövi át a lélek történetét mélyebben más, mint az egyszerre organikus és szakrális tartalmú absztrakció, amit szőlőnek és bornak nevezünk.
Mert a szőlő és a bor: rejtély. Titok és dialógus. Egy különös katarzis: egyetlen szőlőtőke is képes megérteni a szinte felfoghatatlant: milyen is a föld igazi íze. Merthogy a szőlő átvéve a talaj titkait a fürtökben a maga intelligenciájával továbbadja - a különben terméketlen kő és kavics és kréta élő, olvadékony, tápláló növényt nyújt át, és mindez a borban arany könnyeket ont. És még ezerféle csoda a roskadozó vesszőn lógó fürt: miből táplálkozik például, ha alig ismeri az esőt, és őt magát is különben is misztikus gyökereinek kenderszálai tartják? Vagy milyen felhőtlen nappal, milyen felhevült bazaltkő, milyen korai harmat dönti el, hogy egyik évben különösen jó bort teremjen? Sokszor gondolta úgy az ember, hogy a szőlő körüli gondoskodás szinte reménytelen - itt minden égi boszorkányság, a bolygók szigorú keringése; a napfoltok szeszélye és a beeső napsugár teremtő egyensúlya valójában csodálatos és archaikus titok. Nem véletlenül szólnak kiismerhetetlenségéről és csodájáról az ószövetségi próféták, amikor a szőlő gondozásának szépségét egyszerűen hűséges gondnak nevezik, vagy amikor a szüret örömidejéről, a lugasokról vagy egyéb mesés szőlőskertekről beszélnek. Vissza