Előszó
Az Academia Ludi et Artis művészetpedagógiai egyesület alapítói művészetpedagógusok. Hosszú évek óta halad egymás mellett, olykor egymáshoz szorosan közelítve pályájuk. A közös gyakorlat, közös művészetpedagógiai hitvallás sodorta őket egy táborba, szavuk felerősítésének szándéka munkált akkor, amikor 1993-ban létrehozták egyesületüket.
E pályákban az is közös, hogy a folyamatos előretekintés (olykor utópiafogalmazás, olykor innovációszervezés stb.) mellett szerves részük a folyamatos hagyomány keresés. Annak a tájékozódásnak igénye, hogy az Academia Ludi et Artis szakmai hitvallásában megfogalmazott szellemiség elődei mikor, hogyan jelentkeztek a nevelés, az ifjúsági munka, a szabadművelődés színterein hazánkban, Európában s a nagyvilágban. Ebben az identitáskeresésben és identitásra találásban is sok a közös vonás: a XX. századi reformpedagógiák tradíciói jelennek meg rendre az Academia Ludi et Artis alapítóinak reflexióiban és önreflexióiban. Világjelenségek és a hazai törekvések jellegzetes, a néphagyománnyal eredeti módon számoló változatai egyaránt. Ismert és kevéssé ismert tradíciók.
Tapasztalatunk az, hogy a komplexitásra, kreativitásra, játékosságra, valamint önismeretre és társadalomismeretre törő művészetpedagógiák elkötelezett gyakorlati szakemberei a maguk útján járván kevéssé rendelkeznek kitekintéssel arra, hogy elődeik, kortársaik milyen lépésekre vállalkoztak, hol botlottak el, hol találtak széles ösvényre. Ki-ki saját kedves művészetágának szakpedagógiájában még csak-csak otthonos, de alig volt módja odafigyelni társára. Pedig - ez tűnik ki megannyi elemzésből - az utak összefonódnak, összefutnak.
Ettől a felismeréstől vezetve döntöttünk úgy, hogy kötetben hozzuk nyilvánosságra idetartozó olvasmányélményeinket. Az Academia alapítói közül többen hosszú évek óta publikáltak könyvismertetéseket, kritikákat, recenziókat. Ezen írások összegyűjtése után kitűnt: e gyakran személyes hangvételű, olykor szenvedélyes írások egyfelől híven tükrözik szerzőjük fejlődését, szakmai útját, másfelől - gyűjteménybe rendezve - sajátos, néhány ponton egészen részletes képfelbontású portrét rajzolnak a XX. század művészetpedagógiai reformjairól, innovációiról. Ezt kell mondanunk akkor is, ha a „gyűjtemény" mindjárt a hiányokat is kimutatja. Hiányok vannak kollektív művészetpedagógiai önismeretünkben, hiszen a XX. század magyar szakkönyvkiadása, szakirodalmi tájékozódása nem mindig kedvezett a széleskörű kitekintésnek (sokszor politikai-ideológiai ködök takarták el a kép egészének fontos részleteit), de az egyén tájékozódásának határai amúgy is végesek.
Vissza