Kutatóárkok

Előszó

Kis kultúrák képviselői gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy felül kell vizsgálniuk korábbi nézeteiket. E tanulmányok írója akkor tapasztalta meg ezt, amikor a világ hirtelen kitágult előtte, mihelyt elhagyta e tenyérnyi országot, és be kellett fogadnia a számtalan irányból felé áramló új eszméket. Kutatóárkok - a régész, mielőtt feltárna egy új temetőt vagy új rommezőt, előbb kutatóárkokat húz, hogy behatárolhassa a feltárandó terület nagyságát. - E könyv címében ez metafora: a római távlatból visszatekintve a szerző csak úgy igazodott el abban a kultúrában, ahonnan jött, ha újragondolta azt - eddig inkább csak önmaga, illetve szűkebb közösség számára. Az itt közölt gondolatok a már tíz-tizenkét éves, de még indig friss élmény jegyében fogantak meg, és az évek során lassan világra is jöttek. Arra tesznek kísérletet, hogy felvázolják a feltárandó, megismerendő területek körvonalait. S ezek nem mások, mint nemzeti múltunk - és jövőnk - kérdései. Az első két írás a római élményről tesz tanúságot, hozza közelebb azok számára, akiknek nem adatott meg a nemzetközi közösség élményszerű megtapasztalása. A saját élményeket rendszerezi az első, az idős rendtársról és mintaképről vall a második. Múltunk és jelenünk, a szomszédos népekkel való rendezetlen kapcsolatunk nyomasztó gond. A szlávokkal - elsősorban a szlovákokkal - való dialógusban néhány új szempont is kínálkozik, amit idáig elhanyagoltunk a magyar történetírásban. Ez a fő mondanivalója a történeti résznek: a múlttal kell kezdenünk, hogy együtt és ne egymás ellen építhessünk jövőt. Népesedési helyzetünk romlása most már bevallottan is növeli társadalombiztosítási terheinket. Ennek történeti előzményeit, majd mai alakulását vizsgálja a szociológiai, demográfiai, erkölcsteológiai rész. Az interdiszciplináris érdeklődést indokolja a probléma összetettsége. Vissza