Kutatási közlemények I.

Előszó

A latin-amerikai magyar emigráció története ma még jobbára ismeretlen fejezetekből áll. Az e téren végzett korábbi kutatások alapján mindazonáltal meg lehet rajzolni e történet fő kontúrjait. Wittman Tibor és Boglár Lajos a XVIII. századi magyar jezsuiták teljesítményére figyelt, ám e téma kutatása itthon - de Latin-Amerikában is - meglehetősen reménytelen vállalkozás, elsősorban azért, mert a nagyszombati jezsuita rendház (budapesti egyetemre került) levéltára a második világháborúban megsemmisült. A második fontos fejezete a Latin-Amerikába került 1848-as honvédtisztek tevékenysége. Elit-emigráció ez, nagy személyes teljesítményekkel, de kutatásához sok szerencse, kitartás és latin-amerikai kutatások lennének szükségesek. Legtöbbet a két világháború közötti magyar emigrációról tudunk főképpen Varga Ilona kutatásaiból; ám mellette több fiatal kutató is belevágott ilyen témákba, legkomolyabban Szilágyi Ágnes Judit. E történet más fejezetei még feltárásra várnak. Szinte tanulmányt sem ismerünk például arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában az Amerikába irányuló magyar emigrációból kik, hányan és hova kerültek a déli szubkontinensen. Ezen túl még a második világháború utáni korszak sem kutatás tárgya. Ha magukat az 1960-80-as években megjelent tanulmányokat vizsgáljuk, több megállapítást is tehetünk. Mindenekelőtt azt, hogy e kutatások hazai, Magyarországon megtalálható forrásokra alapozódtak. Mindenekelőtt az OSZK hatalmas (száznál több) latin-amerikai magyar nyelvű sajtóanyagára; ezen túl a külügyi iratok és a volt MSZMP-archívumban összegyűjtött iratanyaga említhető. E témákat illető kutatások ugyanakkor 1990 előtt semmilyen kapcsolatban nem voltak a latin-amerikai magyar közösségekkel és szervezeteikkel, az ottani kutatókkal és kulturális-oktatási intézményeikkel. Nem tudtuk - s ma sincs átfogó, pontos képünk arról - hogy önmaga történetét hogyan, miként, milyen eredménnyel kutatja a latin-amerikai magyar emigráció. Legutóbb, a Délamerikai Magyar Hírlap 1999 áprilisi számában Kurucz László egy rövid, spanyolnyelvű áttekintésemhez (Hungria, 19989. 4. szám) fűzött kritikai megjegyzéseket. Ebből kiderül, ő már két kötetben megírta az argentínai magyarság történetét. Munkáját azonban hosszú évek óta kéziratban őrzi. Természetesen mindez azt is jelenti, hogy a latin-amerikai forrásokat sem kerestük, nem használtuk kutatásainkban. További megállapítás lehet az is, hogy - éppen a fentiek miatt - e kutatások az 1980-as évek végére kimerültek, kifáradtak: a kutatásokban szünet állt be. A demokratikus átalakulás és rendszerváltás azonban e kutatások újraindítására is adott impulzusokat, egy a korábbinál szélesebb keretben, együttműködést kialakítva a latin-amerikai magyar centrumokkal. Ezt tűzte ki egyik céljaként az 1999. januárjától a JATE Hispanisztika Tanszék mellett létrehozott akadémiai centrum (MTAJATE Hispanisztika Kutatócsoport). E csoport másik vállalt célja és feladata a magyar-spanyol kapcsolatok történetének kutatása. Vissza