Lassú visszavonulás (dedikált példány)

Fülszöveg

Kurucz Gyula 1944-ben született Nyíregyházán. A sárospataki gimnázium elvégzése után a debreceni egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, ahol 1968-ban kapta meg diplomáját. Az Idegennyelvű Könyvszemlé-t szerkeszti. Több könyvet fordított német nyelvből. Regényei: Nohát meséljünk... (1970); A mákszem hölgy (kisregény és elbeszélések, 1974); A ködfaragó (1976); Négy csend között a hallgatás (1977); Kicsi nagy világ, Összezárva (1978); Léggömbhuszárok, Szeretek, tehát voltam (elbeszélések, 1981); A veszett ember (1984); Lukács evangéliuma (1986).
Kurucz Gyula a nyolcvanas évek második felében - 1988-ig - írt elbeszéléseit gyűjtötte kötetbe. Keserű történetei kelet-európai létezésünkről szólnak, azokat a stigmákat mutatva föl, melyek félreismerhetetlenül megjelölték az embert, tudtára adván a világnak - és egyben tudatosítva önmagának is -, hogy itt él, lefokozottan, szürkén és kilátástalanul. Ha nyugatra utazik, minduntalan szembesülnie kell egy szabadabb, gazdagabb életformával s egyúttal saját kiszolgáltatottságával, ha meg "testvéri" országba kerül, a hozzá hasonló kisemmizettekkel találkozik. A panel lakótelepek, koszos bérházak, lepusztult kisvárosi negyedek lakóinak nyomorúságos és egyhangú az élete, de testet-lelket ölő erőfeszítésekbe kerül az is, ha valaki otthont akar teremteni, saját házat építeni. A máig érő közelmúltról szóló elbeszélések mellett Kurucz Gyula az 56-os évet idézi egy megrázó erejű írásban, ahol a kamaszkori szerelem lírai hangulatú pasztellképei ötvöződnek a forradalom emlékeivel, a falu utcáján vonuló tankok robajával és a levert forradalom brutalitásával. Vissza