Vándorúton

Előszó

Vándorok vagyunk. Még ha soha nem is hagytad el a falut, ahol élsz. Lehet, hogy szélesebb horizontot fogtál be, mint a kalandor, femek saruja tötfe földrészen is partot ért.
Vándorok vagyunk, feífe ezerféle fényben, homályban és alakban látjuk ugyanazt a tájat. A táj egy és ugyanaz az adott pillanatban, olyan kerek egész, melyben minden vándor szívdobbanása benne van, ó de szép.
Mennyit látsz e tájból, mekkora szeletét? Ha vágyod látni az egész világot, indulj magad felé. Mert egyetlen igazi utazásra adtak neked jegyet, az pedig önmagad bebarangolása. Könnyű vagy nehéz utakon, ez viszonylagos. A térkép, melyet kezedbe kaptál, számos útvonalat felkínál, hogy célodat elérd. Rajtad áll, hogy könnyebb lesz az út, vagy még kóborolsz egy kicsit Térkép nélkül is önmagad felé haladsz, de több a szakadék.
Nehéz az út a középpont felé? Látásmódodon kell változtatnod, s tapasztalásod bölcsességgé válhat. Mert a tájat csak úgy festheted át, ha te másképp nézel rá. Átformálni csak magadat tudod, de útközben ezáltal változnak lábad alatt a kavicsok is, ez az egyetlen út, hogy vezess, s ne csak kövesd csillagaidat Mert ha mást akarsz változásra bírni, sorsa égre írt jelei hátadon nehezékké válnak, s roggyant térdekkel tudod csak saját utadat is járni.
Ha e tájon valaki megmutatja neked valódi önmagát, ha csak egy múló pillanatra is - és tudni fogod, melyik ez a mozdulat még ha úgy érzed is, egészen nem tetsző, amit láttál, vagy éppen még taszító is, örülj, mert abban a pillanatban megláttad, ahogy részed benne van az egészben. Az álarc mögött bármi csúfat látsz, az az igazi jellem, így mégis valódibb és becsületesebb, mint a felkent máz. Ahhoz pedig, hogy mások meztelen arcának örülni tudj, ismerned kell a magadét is kendőzetlenül. Vissza