Magyarok Ausztráliában

Fülszöveg

Dr. Kunz Egon 1922. március 11-én született Budapesten. A szép gyermekkornak, ifjúságnak s ígéretes életpályának a háború vetett véget, egyetemi tanulmányait meg kellett szakítania, amikor 1943-ban bevonult katonának.
A háború után folytatta egyetemi tanulmányait, 1948. december elején doktorált, summa cum laude. Három héttel doktorrá avatása után menekült Ausztriába, onnan pedig 1949. július 20-án érkezett meg Ausztráliában.
Irodalmi pályafutása 1953-ban indult, amikor angol nyelvű bevezetőt írt Az Ember Tragédiája sydneyi kiadásához. 1955-ben megjelent Hungarian Poetry című antológiája, amely magyar költők sajátmaga és mások által készült fordításait tartalmazta.
Érdeklődése hamarosan az ausztráliai magyar múlt kutatására irányult, feltett szándéka volt, hogy hidat építsen Ausztrália és Magyarország, a múlt és a jelen között.
Első könyvét 15 évig tartó kutatómunka előzte meg. Címe Blood an Gold: Hungarians in Australia, 1968-ban jelent meg, az ausztráliai magyar bevándorlás történetét foglalja magába a múlt századi kezdetektől a hatvanas évekig.
Egy amerikai szaklapban, 1973-ban megjelent, menekült teóriával foglalkozó cikke világszerte ismertté tette a nevét a menekültügyi szakértők között. Elméletét a kivándorló és a menekült közötti különbségről, valamint menekült típusokról nemzetközileg elismerik, mint a menekült ügyekkel foglalkozó egyik első elméleti írást.
1975-ben jelent meg The Intrudes. Refugee doctors in Australia című műve. A könyv az Ausztráliába bevándorolt orvosok helyzetét, történetét, problémáit taglalja - köztük a magyar orvosokét is.
1980-ban a Bennszülött Tanulmányok könyvtárának igazgatója lett, ugyanakkor mint menekültügyi, bevándorlási szakértő egyre több konferencián, szimpóziumon vett részt Ausztráliában és külföldön egyaránt. Munkásságát nemcsak Ausztráliában, hanem világszerte elismerték, tanulmányait, könyveit széles körökben olvasták, a szakkörökben az irodalom legértékesebbjei közé sorolták.
1988-ban adta ki a Displaced Persons - Calwell's New Australians című könyvét. A munka alapvető forrása lett Ausztrália háború utáni bevándorlás-történetének.
1984-ben nyugdíjba vonult. Nyugdíjas évei azonban aktívan teltek, előadásokat tartott, meghívásoknak tett eleget és tovább írt.
Dr. Kunz Egont irodalmi és műfordítói munkásságáért, a menekültügy területén kifejtett tevékenységéért, az ausztráliai magyarság történetének feldolgozásáért Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével tüntette ki. A kitüntetést dr. Varga György nagykövet adta át 1997. június 7-én Canberrában a nagykövetségen, ünnepélyes körülmények között, családi, baráti körben.
Kunz Egon ekkor már súlyos beteg volt, de hálás a sorsnak, hogy betegsége időt adott utolsó könyve befejezésére. A kézirat Budapestre való postázásának másnapján közölték vele orvosai: gyógyíthatatlan csontrákban szenved. Tudta, hogy kevés ideje van hátra, de nem lázadt és nem panaszkodott. Néhány héttel a munkásságát megkoronázó kitüntetés átvétele után 1997. július 19-én legyőzte a betegség. Vissza