Előszó
Huszonkét esztendő telt el azóta, hogy ennek a kis könyvnek első kiadása napvilágot látott és tizennyolc esztendeje annak, hogy a „Bevezetőt" a közgazdaságtudományi karon utoljára előadtam.
A könyv tehát összesen négy éven át töltötte be a „tankönyv", az „előadásvázlat" szerepét.
A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Kara a műit évben reám bízta a „Bevezetés a jog- és államtudományba" című stúdiumnak előadását, és így ismét időszerűvé vált, hogy hallgatóimnak a teljesen elfogyott első kiadás helyett újabb útmutatást adjak a kezükbe.
A második kiadás főleg' abban tér el az elsőtől, hogy kibővült a magánjogi jogvédelem (perjog, végrehajtásjog' és csődjog), valamint a közjog (alkotmányjog, közigazgatási jog, nemzetközi jog", büntetőjog és egyházi jog) problémáinak vázlatos ismertetésével. Tehát felöleli a jog egész birodalmát. Nagy örömömre szolgál, hogy ezzel eleget tehettem Auer György dr. főállamügyész úr kívánságának is, aki az első kiadásról írt alapos bírálatában (Budapesti Hírlap, 1924. május 14. 91. szám) megállapította, hogy „ha szerző művét a közjogi intézmények ismertetésével kibővíti, az a kitűzött célt, a jogtudomány hatalmas birodalmának a kezdők számára madártávlatból való bemutatását, nem csupán hogy biztosan eléri, hanem értékes útbaigazítást fog adni azok számára is, akik mint az általános műveltség egyik tényezőjét, a jog alapfogalmainak ismeretét elsajátítani kívánják".
A közjogot felölelő harmadik és negyedik rész aránytalanul rövidebb, mint különösen a „magánjog" címet viselő második rész. Ezt az aránytalanságot különböző megfontolások és körülmények indokolják.
A „Bevezetőnek", ha fel is öleli a tételes jogot, elsősorban a változatlan, az állandó és mindenütt érvényes jogi fogalmakat és jogtételeket kell részletesebben kifejtenie. Ilyen fogalmakkal és tételekkel azonban főleg a jogfilozófia és a tradíciókhoz ragaszkodó és évezredes intézményekben bővelkedő magánjog területén találkozunk.
Vissza