A tárkányi sudár torony

Előszó

A tisztesség úgy kívánja, hogy vallomással kezdjem a bevezetőmet. Teszem ezt a tudományok iránti mindenkori hódolatom kinyilvánításával.
Tehát: ezt a gyűjteményt nem egy néprajztudós bocsájtja olvasói rendelkezésére, mint amilyen Györffy István volt, aki a század elején járt és kutatott ezen a vidéken, s akinek a további kutatásait a jól ismert történelmi változások tették lehetetlenné, s még csak nem is egy szakmailag kiválóan felvértezett egyetemi professzor, hanem egy olyan középiskolai tanár; akit a magyar és a történelem szakja kötelezett arra, hogy lelki szavára hallgatva ilyen kutatások végzésére szánja rá magát - mindenkori szakmai elkötelezettsége mellett. Aki abban a szerencsében részesült, hogy Bálint Sándor és Gunda Béla professzor urak bűvkörébe kerülhetett az egyetemen, s ragadt rá annyi, hogy szaktárgyai megkötöttségén lazítva a néprajz területére is rámerészkedjen, mivelhogy beleszületett egy értékes folklórmiliőbe. Szülővároskám, Belényes, s a szorosan hozzáidomuló kilenc Árpád-kori magyar (vagy immár félmagyar) falu bőven kínálta a megfigyelési lehetőségeket, de roppant érdekes volt a századforduló utáni évtizedekben a román folklór is ezen a vidéken, olyannyira, hogy Bartókot is komoly kutatásokra ösztönözte. Világhírű zeneszerzőnk itt kötött barátságot azzal a Ion Busitiával, aki engem rajzra és kalligrafikus írásra tanított a belényesi Samuil Vulcan román nyelvű görög katolikus gimnáziumban, amiről én már kisdiák koromban tudtam, s ami szintén felkeltette érdeklődésemet az itt élő emberek (magyarok és románok) életkörülményeire, szokásaira, viselkedésére. Az elhangzottakból aztán kikövetkezik: akarva-akaratlanul is belekerültem a folklór vonzásterületébe, mégpedig két irányból is taszíttatva, szülőföldem és professzoraim kényszerítésére.
Tudom, hogy hosszadalmasan elnyújtott soraim után most folklórgyűjtésem településeit kellene bemutatnom és viszonyulásukat az őket összetartó Belényeshez, de mivelhogy a kiadványom végén található tájszavaim gyűjteményes kiadása ezt megteszi helyettem, ezúttal mellőzhetem.
Gyűjtési tevékenységem jelentős része az 50-es évekre esik, tehát éppen arra az időszakra, amikor a nagy társadalmi és politikai változások nemcsak ránehezedtek a hagyományos falusi életmódra, hanem szinte lehetetlenné tették annak folytatását. Vissza

Fülszöveg

Ennek a kötetnek a megjelenése negyven évet váratott magára, s a nagy késés elsősorban nem anyagi, hanem politikai okokra vezethető vissza. Én mindenképpen Isten gondviselésének tulajdonítom a megjelenését, egyébként népünk megmaradását is elmúlt évezredünk egyik legnehezebb évszázadában, a huszadikban. Figyelmeztessen ez arra bennünket, hogy sorsunk alakulása az Istentől kapott sajátságos értékeink mindenkori megőrzésétől is függ, ami nem az elszigetelődését jelenti népünknek, hanem a szomszéd népekkel történő becsületes szándékú együtt haladást.
Könyvem valamennyi példányát térítésmentesen nyújtom át szülőföldem magyarságának, kifejezve ragaszkodásomat és hálámat annak a néprétegnek, melynek körében életem legboldogabb szakaszát, gyermekkoromat és fiatalságomat éltem le. Célját csak akkor éri el, ha élő folklórrá válik, vagyis ha éneklik, mesélik, mondják, előadják az összegyűjtött és felfedezett anyagomat. Pedagógusainknak és lelkipásztorainknak kell erről gondoskodniuk elsősorban, de ugyanakkor értelmiségünk más rétegeinek is, hogy méltó hordozói legyenek az „értelmiség" szó tartalmának.
Bízom benne, hogy megértik szándékomat.
Vissza