Külügyminisztérium levéltára I.

Előszó

A kiegyezéstől az első világháború végéig a magyar külügyi kormányzat az Ausztriával közös császári és királyi külügyminisztérium keretében működött. Az önálló magyar külügyminisztérium felállításáról az 1918. évi V. néptörvény rendelkezett, amelynek 1. §-a kimondta: „A Magyar Népköztársaság minden külügyét önállóan intézi". (Országos Törvénytár, 20. szám 1918. december 15.) A törvény nagy vonásokban szabályozta a külügyi igazgatás szervezeti felépítését, valamint intézkedett a szervezet hatáskörének megállapításáról. A Tanácsköztársaság ideje alatt a külügyi igazgatás feladatait a Külügyi Népbiztosság látta el. Meglehetősen jelentős nemzetközi elszigeteltség mellett folytatta az igazgatás szerveinek kiépítését, a külügyi szolgálat megszervezését. A rövid ideig fennálló tanácskormány bukása után megalakult magyar királyi Külügyminisztérium - szinte létrejöttével egyidőben - hozzákezdett a kormányzat szellemének és érdekeinek megfelelő külügyi szolgálat rendszerének kiépítéséhez (az 1920. évi I. törvény 6. §-a hagyta jóvá a szervezést).
A külügyminisztérium ügyköre az alábbi nagyobb csoportokra tagolódott; külpolitikai ügyek, személyi, protokoll, gazdaságpolitikai, nemzetközi, közjogi, büntetőjogi, rendészeti, nemzetközi magánjogi, nemzetközi közigazgatási, jogsegély, utazási, útlevél, sajtó és kulturális ügyek. Az első ügykörbeosztás 1919-ben készült el, melyet 1921-ben újabb követett. A korszak végéig számos alkalommal módosították az egyes osztályok ügykörét, sőt az osztályok számát is. A főbb ügyköröket 1919 és 1944 között az alábbi osztályok látták el. Vissza