Kulturális sokszínűség Európában

Előszó

Az Európa Tanácsot joggal ismerik elsősorban úgy, mint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes alapelveinek zászlóvivőjét, melyek az európai egyesülés nagy vállalkozásának alapját képezik. Emiatt történt, hogy mikor Magyarország és közép- és keleteurópai testvérállamai végül kimenekültek a hosszan tartó szovjet uralom fojtogatásából, siettek csatlakozni hozzánk. Valószínűleg meglepetéssel tapasztalhatták, hogy a Tanács milyen nagy hangsúlyt helyez a kulturális sokszínűségre és a különféle hagyományok tiszteletére. Minden európai ország hosszú és keserű tapasztalatból tudja, hogy a nemzeti azonosság önkifejeződése együtt kell járjon a kisebbségi kultúrák és egyéni sajátosságok önkifejeződésének tiszteletben tartásával. A magyar kultúra, amely büszkén egyedi, de ugyanakkor a szláv és germán nyelvi világok, a katolicizmus, protestantizmus, ortodox kereszténység és iszlám találkozópontján fekszik, ugyanolyan sok példáját mutatja a kreatív feszültségnek, mint bármely más európai ország. A kulturális sokszínűség európai alapelvei normák sorában nyertek kifejezést, beleértve az Európai Kulturális Egyezményt, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját, melyek mindegyike jól ismert és hozzáférhető. A polgárok ugyanakkor kevésbé ismerik azon számos ajánlást, melyet a Tanács elfogadott, és amelyek az egyezmények széles értelemben megfogalmazott alapelveit a részletek kimunkálásán és a konkrét helyzetek megfontolásán keresztül kiteljesítik. A jelen kiadvány a harmadik abban a sorban, amit az Európa Tanács budapesti Információs és Dokumentációs Központja kiad, és amely angol és magyar nyelven mutat be több, a kulturális sokszínűség témakörét felölelő fontos jelentést és ajánlást. Vissza