Előszó
Az Iván 80 éves
Akik még nem élték meg a kort, gyakran használják e közhelyet: az életkor önmagában nem érdem. Ez akár igaz is lehet. Sokan vannak, akiknek ennyi sok év értelmetlenül, másoknak hasznosan telik el. Vannak, akik ennyi év alatt megváltoznak. Nem morfológiailag, hisz természetes, hogy a dús haj megritkul, a szem megromlik, a délceg tartás elmúlik -ennyi sok év alatt biológiai értelemben megkopik az ember. Ennyi év alatt változnak az emberek, mert az évek során megváltoznak a véleményeik, az attitűdjeik, a meggyőződéseik. Sokan értékváltozáson mennek keresztül - változás természetes dolog, ha nem túl gyakran következik az be.
E sorok írója, közel a hatvanhoz, úgy véli, jó dolog, tiszta szerencse egyáltalán megélni a nyolcvan évet. Szerencse kell hozzá, zivataros évtizedeken keresztül túlélni a perceket, háborút, megszállást, felszabadulást, beleszippantani a fényes szellők friss levegőjébe. Részt venni a változásokban. Alakulni és alakítani, változni és változtatni, közelről is tisztán látni. Ez nem adatik meg mindenkinek. Szerencse kell ahhoz, hogy ennyi időt értékváltás nélkül töltsön el valaki. Ehhez tartás kell, gerinc és szellem.
Még szerencsésebb az, akinek sikerül megtartani sziporkázó szellemét, egészségét, társadalmi és magánemberi kapcsolatait. A nyolcvan év hihetetlen mennyiségű tapasztalatot jelent. Megszerzett tudást, többszázezer elolvasott oldalt, több ezer megírt lapot, folyóméterben is mérhető szellemi teljesítményt. Előadások ezreit, megannyi vitát, bírálatot. Ennyi évesen izgalmas lehet visszatekinteni, valamikori szellemi környezetéből kik kerültek ki: tudósok, politikusok, népművelők. Latolgatni, kire érdemes emlékezni, s kik voltak azok a percemberek, akiket jobb elfelejteni. Aki ezt a kort megéli, jó annak azon gondolkodnia, hogy ma, nyolcvan évesen ugyanaz a véleménye, mint húsz, negyven, vagy hatvan évesen volt? Végignézni a soron, kikkel dolgozott együtt, mit tanult tőlük és ők mit tanulhattak tőle.
A tanítványok köre nehezen számszerűsíthető. A szellemi holdudvarba tartozóké ugyancsak, mert az nagy és szerteágazó. Talán a „citációs index" lehet az egyik mutató - ha a társadalomtudományokban is lenne korrekt impakt-faktor. Gondolkodik-e arról, nyolcvan évesen, hogy mennyit változott a világ és mennyit változott ő maga? Milyen véleménye volt dolgokról és ma, nyolcvanéves bölcsességében ugyanazokról a dolgokról mi a véleménye?
De ne írjak rébuszokban a nyolcvan évesekről. Hisz a nyolcvanéves Vitányi Ivánra gondoltam minden betűnél. Életútja, életműve a magyar szellemi élet fontos része. Ő MŰHELYt teremtett, iSKOLÁt, ha kellett MENEDÉKHÁZat működtetett azoknak, akik pont ott és pont akkor a szellem szabadságát nem gyakorolhatták. Ez önmagában bátorságra vall.
Vissza