Fülszöveg
A szerző Csepelen született 1916 novemberében. A gimáziumot Pestszenterzsébeten végezte el. A teológiát Székesfehérvárott tanulta. Budafokon és Csepelen káplánkodott, s ez alatt a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának hallgatója is volt. Pszichológiából, filozófiából, pedagógiából és szociológiából szerzett abzsolutoriumot. A háború befejeztével Főpásztora engedélyével az innsbrucki Tudományegyetemen folytatt teológiai tanulmányait, ahol Hugo Rahner, Franz Lakner, A. Jungmann és Karl Prümm (később római professzor) jezsuita tudósok irányításával doktorátust szerzett. Majd ismét Budafokon működőtt, és egyúttal az egyházmegye ifjúsági egyesületeinek irányító lekésze volt. Állami nyomásra kitiltották a a főváros környékéről. Egy csendes kis faluban alkalma volt történelmi tanulmányai folytatására. Szellemtörténeti alapon folglalkozott, európai keretben Szent István korával, több kötetnyi tanulmányt összeállítva. Ennek elismeréseként 1958-ban a budapesti...
Tovább
Fülszöveg
A szerző Csepelen született 1916 novemberében. A gimáziumot Pestszenterzsébeten végezte el. A teológiát Székesfehérvárott tanulta. Budafokon és Csepelen káplánkodott, s ez alatt a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának hallgatója is volt. Pszichológiából, filozófiából, pedagógiából és szociológiából szerzett abzsolutoriumot. A háború befejeztével Főpásztora engedélyével az innsbrucki Tudományegyetemen folytatt teológiai tanulmányait, ahol Hugo Rahner, Franz Lakner, A. Jungmann és Karl Prümm (később római professzor) jezsuita tudósok irányításával doktorátust szerzett. Majd ismét Budafokon működőtt, és egyúttal az egyházmegye ifjúsági egyesületeinek irányító lekésze volt. Állami nyomásra kitiltották a a főváros környékéről. Egy csendes kis faluban alkalma volt történelmi tanulmányai folytatására. Szellemtörténeti alapon folglalkozott, európai keretben Szent István korával, több kötetnyi tanulmányt összeállítva. Ennek elismeréseként 1958-ban a budapesti Hittudományi kadémia bekebelezett doktorrá adaptálta, majd 1959-ben magántanárrá habilitálta. Ebben a minőségében 30 éven át folyamatosan tanított a budapesti Hittudományi Akadémián.
Közben kerületi esperes, 1957-től törökbálinti plébános, majd c. prépost.
Négykötetes történelmi tanulmány második könyvét mutatjuk be a szerző szavaival: "A középkori nevelés- és oktatásügy fejlődése a keresztény Nyugaton az egyetemek kialakulásáig (XI. század vége) nem mozaikszerű részekből tevődik össze, hanem az egyház auktoritásának alapján épül és belőle virágzott ki. Vizsgálódásunkban különös tekintettel voltunk arra, hogy rekonstruáljuk az ifjú keresztény magyarság helyét abban a vallási és tudományos rendben, amellyel nagymúltú nyugati szomszédaink rendelkeztek. - A magyar kereszténység alapot vető munkásai, néhány bizánci pap kivételével, egytől egyig a nyugati kolostorok clunyi szellemiségű szerzeteseiből tevődtek ki. Az egész középkoron át Nagy Károly iskolapolitikája határozta meg a tanítási és nevelési rendszert. Mint zsinórmértékhez igazodtak ezekhez a mindenre kiterjedő iskolatörvényekhez az összes monostori és káptalani iskolák. - A népoktatás sürgetése és részbeni bevezetése is Nagy Károly érdemei közé sorolható. Ennek végzését a plébánosok kötelességévé tette. Az oktatás kereteit a vallásos nevelésnek alapelemei szolgáltatták. Ezeknek könnyebb megértetése céljából a plébánosok bevezették azokat a fiúgyermekeket az írás, olvasás és számolás kezdeti ismereteibe, akiket liturgikus segédkezésre is alkalmaztak.
A X. és XI. század iskolái két csoportban: a triviumban és a quadriviumban adták elő a lealkonyodott antik római világ szellemi hagyatékait. Nagy Károly uralkodása alatt igaz, hogy polgárjogot nyertek a profán tartalmú tárgyak is, de ezek a hittudomány, a szentírás helyes megismeréséhez adtak észbeli támasztékot.
Mivel a karolingi iskolatörvények évszázadokon keresztül érvényben voltak, és újítással az egyetemek koráig nem találkozunk, ezért a IX., X. és XI. század iskoláinak életét kell nyomon követni.
A tanítási módszer a dialogikus forma útján haladt. - A magyar kereszténység iskolai tanrendjéről csak az európai keresztény oktatás figyelembevételével tudunk képet alkotni. Az általános gyakorlatban lévő zsinórmértéknek hazánkban is érvényben kellett lennie. Ennek első alkalmazói a nyugati kolostorok szerzeteseiből kerültek ki. Csak azt adhatták, amiben ők is nevelkedtek, és amit ők is tanultak. Tehát rekonstruálni kell a nyugati iskola képét, és máris adva van az első magyar iskolaügy és a nevelési rend helyzetképe is."
Vissza