Kultúra, szöveg, narráció

Előszó

Kiadványunkkal Jurij Lotman emléke és teoretikus teljesítménye előtt azzal szeretnénk tisztelegni, hogy közzé tesszük magyar nyelven az 1970-1980-as években keletkezett munkái közül azokat, amelyek elméleti gondolkodásának utolsó átrendeződését alapozták meg s előkészítették hattyúdalának a Kultúra és robbanás (Kultura i vzriv, Moszkva, 1992.) című könyvének koncepcióját. A tanulmányok időszerűségét - mondandójukon túl - az a szemléleti magatartás példázza igazán, mely az elméleti gondolkodással szemben gyanakvó, az irodalomtudomány tárgyával szemben hitetlen, az alkotást (="robbanást") és a befogadást (="kultúrát") egymással szemben kijátszó írások korában olyan alternatív gondolkodást képvisel, mely távol áll mind az elméleti nihilizmus, mind az elméleti önelégültség egyfelől sizoid másfelől narcisztikus manifesztumaitól. De nem annyira távol, hogy az elmélettel szemben falakat emelő beszédmódokat ne szólaltathatná meg az általa kiépített kommunikációs modell valamely csatornáján. E szemléleti magatartás - a teoretikusé (vagy tán nemcsak az övé?) - kap aforisztikusan tömör megfogalmazást az említett könyv egyik leginvenciózusabb részében (15. o.):
Megoldhatatlan ellentmondással kell szembesülnünk: abban vagyunk érdekeltek, hogy épp azzal a szituációval kommunikáljunk, amely megnehezíti, végső fokon pedig lehetetlenné teszi a kommunikációt.
Nem a kimondó, közlő, értelmező, egyszóval beszélő Másikkal folytatott párbeszéd az igazi tétje a kommunikációnak, hanem az, amely a Másik nem kimondott, nem közölt, nem értelmezett felével kapcsolatos. Minden megértés - meg-nem-értés - idézhetné ezen a ponton Humboldtot vagy Potebnyát Lotman. S bár ezt nem teszi, az elvet az értelemképzés alapelveként alkalmazza, amikor azt szögezi le, hogy szemben a nemkreatív (köznapi) kommunikációval, a művészi - legjelentősebb produktumai alapján ítélve - olyan, melyben a meg-nem-értés szabályos, normatív jelleggel bír. Csak a triviális mondandó apellál befejezett megértésre. A nemtriviális az alkotáshoz hasonló "befogadói magatartást" - szöveg- és értelem-rekonstrukciót feltételez. Vissza