Kultúra, kapcsolatok és a társadalmi helyzet tükröződése a 19. századi fényképezésben

Előszó

Téved, aki azt hiszi, a világ kizárólag csak szavakon, leírt gondolatokon keresztül ismerhető meg. Sokféle jelrendszer működik egymással párhuzamosan, gyakran egymást kiegészítve, felülírva, melyek önmagukban pontosan ugyanolyan teljességében írhatják le a világ dolgait, mint verbális jelrendszer, melynek valamiért mostanában prioritást adunk. Ilyen önállóan is érvényes közlésforma a vizuális /képi/ jelek összessége és az azokat egyberendező szabályok. Mert, amiképpen a nyelvi kommunikáció az elemi jelekből (betűk, hangok) és ezen jelek használati szabályaiból (grammatika) épül fel, s csak ezek elsajátítása után juthat el az író, olvasó, a nyelvi kódok megfejtéséhez, értelmezéséhez (egyszerűbben betűvetés, olvasás, értelmes, tagolt beszéd), - azonképpen a világ látható és ábrázolható dolgai is analógiás módon leírhatóak a vizuális alapjelekből (pont, két pont, az ezeket összekötő egyenes, harmadik pont: síkidom... stb.), valamint ezek alkalmazási szabályaiból - (geometria, kompozíció). Ezen alapismeretek tudása nélkül a képolvasás, képértés gyakorta nehézségekkel jár, mint ahogy olvasni sem nagyon könnyű, a betűk megtanulása nélkül. De míg a nyelvi kommunikációra évezrednyi ideje képezzük jól-rosszul gyermekeinket, elemi iskolától, sőt korábbról kezdve, a vizuális alapjelek és az azokat rendszerré szervező használati szabályok oktatása mindmáig nem része a hazai elemi iskolák tanrendjének. Vissza