Kultur-propagandánk a külföldön

Előszó

Részlet a könyvből:

A magyar kultuszkormány két évtized óta ád már alkalmat a magyar művészeknek arra, hogy termelésüknek javát a külföld Ítélőszéke előtt kiállítások keretén belül bemutathassák. Ahol ezen idő alatt a magyar képző- vagy iparművészet megjelent: (1906 Milano, 1908 London, 1909 München, 1911 Róma, 1917 Amsterdam, 1918 Hága stb.) mindig babérral koszorúzva hozta vissza a művészetek lobogóját és amidőn a művészin kivül egyéb jelentősége ezeknek az exkurzicknak nem volt: az ilyen kiállítások megszervezése alig járt valami munkával és felelősséggel. Gazdasági okokból ezek a kirándulások mind ritkábban eszközöltettek és sajnos, éppen akkor kezdtek korlátoztatni, amidőn a művészeti fejlesztés érdekéhez nagyjelentőségű politikai motívumok is csatlakoztak. A kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya számolva a külföldi kiállítások rendezésének folyton súlyosbbodó terheivel - helyes politikai érzékkel - állandó otthont teremtett a veneziai magyar ház megépítésében a magyar művészetnek, mint ahol minden két -esztendőben az egész művelt világ művészetével nyílik alkalom vitézi tornára és ahol mint idegenforgalmi világ gócpontban a műveltség százezrei vehetnek tudomást a magyar kultura létezéséről! A veneziai magyar ház révén tehát a magyar művészet folytonos érintkezést tartott fenn a külföldi kulturával és művészetünk ezen külföldi bemutatkozásainak csakis a világháború vetett véget. Az egyes népek művészetének külföldön tett látogatásai politikai színezetet körülbelül másfél évtized óta nyertek és azok az országok, amelyeknek diplomáciája a művészeteknek államfenntartó és nemzeteket összekapcsoló jelentőségét értékelni tudta, - az ilyen kiállításokat politikai érdekeik szempontjából alaposan ki is használták. Vissza