Kultsár István a komáromi könyvtáralapító

Előszó

Részlet a könyvből:

Az Uj Magyar Lexikon csak igen szükszavuan emlékezik meg Kultsár Istvánról. Ez a szükszavuság indokolt lehetne akkor, ha a mult valamiféle rosszhirü, és e rosszhirüségével kitünt személyiségéről lenne szó, de az emlitett lexikon is csak pozitiv, ma is nagyraértékelhető mozzanatokat emlit meg Kultságról, s igy már nem indokolt a szükszavuság.
Ám a jelenleg használt lexikonok szükszavusága, mint sajnálatos tény mellett meg kell emlitenünk a tudományos feldolgozások hiányosságát is. A nyelvtudomány, az irodalom-, szinház- és könyvtörténet 1945 után szinte teljesen elhanyagolta Kultsár István személyét és a munkásságával való foglalkozást. 1945 utánról pusztán Nagydiósi Gézának a Könyvbarát, ill. társlapja, a Könyvtáros 1960-i évfolyamában /339-341. és 595-597. p./ megjelent tanulmányát, a Magyar Könyvszemle 1967-i évfolyamából /60-63/ a "Kultsár-könyvtár ismeretlen árverési jegyzéke" c. könyvtörténeti tanulmányt V. Busa Margit tollából és ugyancsak ebből a Könyvszemle-évfolyamból /282. p./ Turányi Kornél "Adalékok Kultsár István könyvtárának történetéhez" c. rövid adatközlését emlithetjük. Ez valóban sovány termés az 1945 előtti időszak gazdag és sokszinü termésanyagához viszonyitottan. 1945 előtt, mint látni fogjuk, három önálló kötet is megjelent, mégpedig nem is csekély terjedelmü kötet, Kultsár Istvánról /két kötet Alapi Gyulától és egy Markos Jánostól./, és Bausz Teodorik szerzetestanár is igen nagyterjedelmü összefoglalást jelentetett meg a század elején a pannonhalmi benedekrendi gimnázium értesitőjében. Vissza