Különös katonák

Fülszöveg

1944. vége volt. Dühöngött a fasizmus, a nyilas terror. A szovjet csapatok gyűrűjében a háború utolsó óráit élte át Budapest. Közel a ligethez néhány magyar katona ment az utcán. Körülnéztek, figyeltek, vártak. Amikor a sarkon nyilasok fordultak be, villámgyorsan eléjük ugrottak.
- Fel a kezekkel! Fegyvereket a földre!
Különös katonák voltak... Páncéltörő ágyú állt a Köröndön. Reggeltől estig szórta gyilkos tüzét a szovjet állások felé. Szüntelen dübörgése betöltötte a környéket. Egy este arra jártak a katonák. Elmentek a löveg mellett. A kezelők nem vették észre, hogy a csőbe robbanóanyagot csúsztattak. Pár perc múlva hatalmas robbanás hangját kapta fel a szél. Ez volt a löveg utolsó hangja. A "járőr" már messze menetelt.
Különös katonák voltak... Amerre jártak, lövegek, nyilas és német katonai épületek robbantak, ahol megjelentek, röplapok árasztották el az utcát. Ha cigarettára gyújtottak, a láng gyújtózsinórt is gyújtott, ha meghúzták a ravaszt, pusztultak a nyilasok.
Különös katonák voltak... Nem behívóparancs állította csatasorba őket, nem tartoztak egyik katonai parancsnokság alá sem, a lelkiismeretük, szívük szerint cselekedtek. Közös volt a céljuk, egy az akaratuk. A katonaruha fiatal partizánokat takart, akik a magyar történelem legsötétebb korszakában ragadtak fegyvert, hogy a szabadságért, a boldog holnapért harcoljanak.
Igazi katonák voltak, a nép, a haza védelmezői.
Hogyan találkoztak ezek a fiatal partizánok? Milyen volt az a veszélyes, kalandos út, amelyen jártak? Mi minden történt velük, míg egy januári reggel átölelhették az első szovjet katonát?
Keserű Ernő írása érdekesen, izgalmasan tárja elénk a Ságvári-partizán-csoport tevékenységét. Megismerkedünk az illegális munka körülményeivel, a harc különböző módszereivel, megtudjuk, hogyan szerezték a partizánok fegyvereiket, a katonaruhákat és a felszerelést.
A Különös katonák szórakoztató, hasznos olvasmány, amely méltó emléket állít a fiatal partizánoknak. Vissza