Előszó
Fehér Lidia neve nem ismeretlen az irodalomkedvelők soraiban. Már régebben megjelent két önálló könyve, mindkettő gyermekek számára: az egyik az Athenaeum kiadásában, mint e cég egyik pályázatának...
Tovább
Előszó
Fehér Lidia neve nem ismeretlen az irodalomkedvelők soraiban. Már régebben megjelent két önálló könyve, mindkettő gyermekek számára: az egyik az Athenaeum kiadásában, mint e cég egyik pályázatának nyertese, a másik a Franklin-Társulatnál Lapokban is megjelentek úgy eredeti, mint fordított költeményei, és irodalmi társulatok felolvasásain is szerepelt, így a Magyar írónők körében, a La Fontaine-Társaságban, a Kisfaludy-Társaságban.
Most azon a téren mutatkozik be a nagyközönségnek, melyre különös hivatottsága van: a műfordítás terén. Megvannak benne mindazok a kellékek, amelyek szükségesek e nehéz munkához: költői érzék, mely fogékony az idegen dalok szépségeivel szemben és alkalmas azok visszasugárzására, verselő technika, mely itt még fokozottabb mértékben szükséges, mint az eredeti versek írásához, lelkiösmeretesség, mely sikerrel törekszik arra, hogy az eredeti vers tartalmából, szelleméből, hangulatából semmi el ne sikkadjon. Azt külön is hangsúlyozom, hogy az anyagi hűség mellett az alaki hűségre is szigorúan ügyel, amit számba kell vennie annak, aki egyik-másik itt szereplő modern költő úgynevezett szabad ritmusú sorain talán csodálkoznék; meggyőződtem arról, hogy a fordítás ebben is híven követi az eredetit.
A gyüjteménynek e mellet az is növeli értékét, hogy számos olyan költőt szólaltat meg magyarul, akiket eddig még nálunk senki sem fordított: mind becses termékei az idegen lírának.
Mindennél fogva hiszem, hogy a sajtó és a közönség majd épp oly szívesen fogadja ezt az új könyvet, amily szívesen írtam eléje ezeket az ajánló sorokat.
Vissza