Küldetésben

Fülszöveg

- A nyitrai egyházi uradalmak intézőségéről jöttem - szólította meg illő tisztelettel azt a jól táplált urat, aki a pénztárhoz támaszkodott.
- Vermelt burgonyát bátorkodom ajánlani...
A kávébarna öltönyt viselő férfi tetőtől talpig végigmérte a jövevényt. A Hlinka téri textil- és rövidáruboltban a háborús tél ellenére kibírhatatlan volt a meleg, és a tulajdonos - feltehetően az volt - kopasz fején gazdagon gyöngyözött a veríték, sötét öltönye harmonikaszerűen ráncosodott tekintélyes pocakján. Így rajzolják a frontújságokban az újgazdagokat, mosolygott Jorík, persze csak úgy magában, mert ebben a pillanatban ő már nem Jorík volt, egy hadsereg alhadnagya, amely éppen errefelé verekszi magát, hanem egy zöld színű, szavatoltan érvényes fényképes igazolvány tanúsága szerint: Stefan Lasica.
- Krumpli... - hörögte a férfi, aki nyilván asztmában szenvedett. Először megrohad, megfagy, aztán ránk sózzák.
Műhiba! - villant fel Jorík agyában. Ez nem az a válasz, amelyet hallania kellett volna. Megfeszültek az idegei és az izmai. Amennyire ebben a pillanatban koncentrálni tudott, megállapította, hogy ő maga mindeddig semmilyen hibát nem követett el. Egészen negyed kilencig rótta a legnépesebb utcákat, elkerülte a piacteret és a boltokat, még villamosra sem szállt, leküzdötte gyötrő éhségét is, arról pedig kétszer is meggyőződött, hogy a bolt feletti táblán annak a Matús Ondris úrnak a neve díszeleg, akinek ezt a szöveget köteles eldarálni.
Nem hiszem, hogy csapda lenne - ítélte meg józanul. Az elárusítónők valami bóvlit kínálgattak, két berlíner kendőbe bugyolált asszonynak és egy jobbfajta cselédlánynak, a szőke, magasra fésült frizurás pénztárosnő mély kivágású fehér batisztblúzban nem úgy fest, mint aki a következő pillanatban pisztolyt ránt elő a pult elől. De ez a válasz...
Összeszorította a fogát, igyekezett illedelmes képet vágni és rázendített:
- Elnézést uram, de a nyitrai egyházi uradalmunk intézőségétől jöttem, és...
- Ne stapálja magát- mordult vissza a pókhasú, és zsebkendőjével végigtörölte a homlokát.
Hunyorított a jobb szemével? Vagy csak képzelődöm? - latolgatta Jorík gyanakodva. Az első ütközet, az első párbeszéd, és máris elvesztettem a talajt? Vagy rémeket látok?
- Ha a maguk krumplija érne valamit, Nyitrán is eladnák - folytatta a kopasz rendületlenül, és zsebkendőjét a nadrágzsebébe süllyesztette.
- Egy ilyen fiatal férfinak manapság a fronton volna a helye, ez meg itt krumplival házal... Vissza