Kulcslyuk 1990. október

Fülszöveg

Hisztéria ide vagy oda, folyóiratunk ezen száma nem a "Hóhérokkal", azaz a "Belügyis bérgyilkosokkal" foglalkozik, hanem az ismert bérgyilkosság mélyebb összefüggéseivel.
Mert nem akarjuk elhinni, és - tisztességtelenül - elhitetni Önökkel, hogy a Komondor csoport arra szerződött: legyen utánpótlása a Horváthokhoz hasonlóknak. Nem hinném, hogy az Önök szimpátiáját továbbra is csak úgy élvezhetnénk, ha ezt a szervezetet a fenti jelzőkkel illetnénk. Úgy hiszem, ha az első tolvaj rendőr leleplezése után a rendőrség megszüntetését szorgalmazná valaki is, azt Önök tartanák elsőként "terheltnek".
De azt sem gondolhatnánk komolyan, hogy meggyőző okoskodásokkal kivédhetném az ellenkezőket állító megjegyzéseket.
Kedves Olvasóink, tanácstalan vagyok, mert védeni akarok egy olyan szervezetet, amit nem is ismerek, támadok egy olyan kitűnő rendőrségi újságírót, akit nem is ismerek, támadok egy olyan koncepciót, aminek mögöttes érdekeivel nem is vagyok-lehetek tisztában. De hát, Önök többet tudnak nálam?
Tisztelt Olvasóink, elárulom sejtésemet: "valami nincs sehol". Mert "régen" a KISZ-titkár minden átmenet nélkül - a párt hívó szavára - vállalati igazgató lett, a pékből miniszter, a vidékiből pesti. Mert mi kellett hozzá? Csupán annyi, mint történetünk esetében: a kung-fust kinevezték rendőrnek. Pontosabban beöltöztették. Hogy ez leegyszerűsítése a dolgoknak, mert eskü is van a világon? Lehet, de ez a gyakorlat.
Lapunk, a Kulcslyuk nem kívánt e számában többről beszélni, mint a tényekről: nem értékeltük, nem csoportosítottuk, csupán elmeséltük. Aki az olvasásuk után is meggyőzve érzi magát, miszerint a terroristák semlegesítésére létrehozott Komondor brigád a magyar állampolgárok testi épségét veszélyezteti, annak lelke rajta. Kétségtelen, ez a társaság nem szociológia-professzorokból áll, de hát drága Istenkém, csak ők képesek a túszokat szedő géprablókat elfogni, esetleg a helyszínen megölni. Ez a mesterségük, ehhez értenek, mert erre képezték ki őket. Mondanák: ez nem ilyen egyszerű. Szerintem: Igenis. Mert senki sem vitatkozik azzal - én sem! -, hogy a bérelszámoló bérelszámoljon-e.
Tisztelt Olvasóim, ha megvetik szélsőséges nézeteimet, akkor ehhez egy adalék még. Egy pillanatig sem szeretnék kételkedni abban, hogy álmom valóra válhat, és a két bűnöző - mert igenis azok! - azt a büntetést kapja, amit szívük mélyén Önök is "borítékoltak". Mert méltánytalannak tartanám az ellenkezőjét, bármit is ígér az általam nagyrabecsült köztársasági elnök úr.
Sajnos, van egy másik, ennél lidércesebb álmom is, hogy a fölbujtó tényleg megússza egy "dádával". Szinte remegve gondolok arra az ítélet utáni délelőttre, amikor kedvesem a kávém mellé odateszi a reggeli lapokat, és lágyan megsimogatja még fiatalos fürtjeimet: "Próféta voltál, szívem." Vissza